Hová lesznek a nők?
A női kutatók helyzetét vizsgáló európai jelentés kapcsán ír a magyarországi helyzetről az MNO – különösebb okot nem találtak a büszkélkedésre.
A cikkben több példát is idéznek annak bizonyságául, hogy mennyire problémás e terület. Emlékeztetnek a Nobel-díjas angol sejtbiológus, Tim Hunt egy a kutatónőket érintő tréfásnak szánt megjegyzésére, ami után le kellett mondania némely posztjáról. S felidézik az amerikai Yale Egyetem kutatóinak egy tanulmányát, amiből kiderül, mindenféle politikai szándék ellenére a régi beidegződések éreztetik hatásukat az Egyesült Államokban is.
A vizsgálat során az egyetem pszichológiai tanszékének munkatársai hat híres amerikai egyetem kutatóinak adtak olyan pályázati anyagokat, amelyeket a laborvezetői állásra jelentkező diákok küldtek be. Az űrlapokra véletlenszerűen írtak női és férfineveket. Az eredményekből kiderül, hogy a kutatók rosszabbra értékelték a pályázatot, ha női nevet olvastak a tetején, függetlenül a leírtaktól és a jelentkezők tökéletesen megegyező kvalitásaitól. A kutatásvezető szerint, mindez nem jelenti azt, hogy a kutatók nőgyűlölők lennének, de valószínűleg tudat alatt hatnak rájuk a nők elvárt társadalmi szerepéről alkotott sztereotípiák. Különösen furcsa, de az eredményekre nem volt hatással a vizsgált alany neme: a férfi és a női kutatók ugyanúgy rátermettebbnek tartották a fiúkat, mint a lányokat.
A magyar helyzetre áttérve azt a jellemző tapasztalatot említik, hogy ahogy haladunk fölfelé az egyetemi karrier ranglétráján, úgy csökken a nők aránya. Míg az egyetemre felvett fiatalok között még kissé több is a lány, mint a teljes népességbeli arányuk (tehát abszolút többségben vannak), addig a doktorátust szerzőknek már csak 46 százaléka nő, a kutatók közötti arányuk pedig 31 százalék. Az elmúlt négy évben ugyanakkor jelentősen megnőtt a kutatóintézetekben vezető pozíciót betöltő nők aránya, kilencről 17 százalékra, doktorátust is 2,7 százalékkal több nő szerez, mint tíz évvel korábban. A magyar akadémikusok között viszont tizennyolc férfira esik egy nő.
– Olyan értelemben mindenképpen javulást látok a nők tudományos helyzetében, hogy tíz évvel ezelőtt ez a téma teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Amikor én elkezdtem e kérdéssel foglalkozni, három százalék volt az akadémikus nők aránya, ma pedig már meghaladja az öt százalékot. Persze ez az arány még közel sem megfelelő, de a folyamat jó – mondja Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke. – A kutatók harmada nő, de nem is a számarányuk a legnagyobb probléma, hanem a karrierútjuk – olvasható az mno.hu-n.
