Hogyan működik a magyar szűrőbuszprogram vidéken?
Az egészségügyi szűrőbuszok segíthetnek a betegségek felismerésében, a Népszava Kömlőn nézte meg, hogy működik a program.
Az idősek szállingóznak először. Van, aki bottal tipeg ide, másnak a karján bevásárlószatyor, látszik, ha itt végez, a boltba megy. Később feltűnik néhány fiatalabb arc is, egy 30 év körüli férfi, egy negyvenes nő, majd néhány huszonéves. Kömlőn, Heves megye alföldiesebb vidékén korábban zömmel a mezőgazdaságból éltek az emberek, mára azonban a lakók jó része idős, a fiatalabbakat a több gyerekes roma családok jelentik. Állandó orvos nincs a faluban, legtöbbször helyettesíteni jár ide valaki, így ha komolyabb ellátást akarnak, be kell menniük Hevesre vagy elutazni Egerig. Sokaknak kapóra jön, hogy a Heves megyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet szűrőbusza egy teljes napon át a közösségi ház előtt áll szolgálatban, és kényelmesen végigmehetnek azokon a vizsgálatokon, amikre lehet, hogy máskor hónapokig kellene várniuk.
Elsőként az adatokat veszi fel az egyik egészségügyi dolgozó, kikérdez mindenkit az alapbetegségeiről, arról dohányzik-e, átesett-e a nagyobb műtéten, van-e valamilyen panasza, hogy érzi magát? Vérnyomást is mér, majd egy okos mérlegre kell felállni, ami nemcsak a testsúlyt számítja ki, de a vázizomzatról is mond adatokat, illetve megállapítja, hogy a testünk tömegének hány százaléka zsír és mennyi izom.
– Jól van, tudtam én, hogy van rajtam egy kis felesleg, de hiába ajánlgatják nekem az egészséges életmódot, ha fáj a lábam, és alig bírok kimozdulni a lakásból. Már az is teher, ha fel kell hoznom egy vödör fát, nemhogy kocogjak, vagy sétáljak, pláne, hogy fussak. Kacagna is rajtam az egész falu, ha itt futkároznék a járdán, vagy a kertben tornáznék – fakad ki egy kissé pufókabb asszony, miután meghallgatja az életmódváltásra vonatkozó jótanácsokat. Azt mondja, azt a javaslatot sem tudja betartani, hogy egyen több zöldséget, rostos ételt. – A férjem ki is dobna a konyhából, ha salátát meg zöldséget tennék elé a kolbász meg a szalonna helyett. Az meg hogy nézne neki, hogy magamnak külön főzök, úri divat az olyasmi, olyan, mint a diéta – teszi hozzá.
– Nem vagyok én terhes, kis bogaram, minek menjek be oda – fordul a szolgálatban lévő medikushoz egy fekete ruhába öltözött, a bal lábát kissé nehezen mozgató asszony. Fél perc se kell, rábeszélik, nyugodtan vesse alá magát a méhnyakrák-szűrésnek, kárát biztosan nem látja. Az arcán némi zavar, nem lehet eldönteni, vajon volt-e olyanon valaha az életében, de aztán készségesen bemegy a kis fülkébe, csukódik az ajtó, kezdődik a vizsgálat. A kömlői szűrőbusznak már visszajáró páciensei vannak, a várakozók között többen is elmondják: voltak tavaly, tavalyelőtt, és ha megérik egészségben a jövő esztendőt, jönnek akkor is. Ahogy az egyik roma asszony, a fővárosból jó pár éve ideköltözött Nagy Mihályné fogalmaz: ki kell használni azt a ritka alkalmat, amikor nem az embernek kell orvoshoz menni, hanem az orvosok jönnek el hozzá.
