Hiába ígérte, mégsem rendezte a kormány a kórházak adósságát
Bár az éves előrányzatából időarányosan marad annyi, amiből kifizethetnék a kórházak tartozásait a beszállítóknak, ám az állam mégsem állja a cechet.
Nemcsak a kórházi beszállítók számláinak ellenértéke, hanem már az adósságadatok sem érkeznek meg már olyan könnyedén mint korábban, hiszen a négy orvosegyetem alapítványi formában működik, így a klinikai ellátásban felgyülemlő kintlévőségekről már nem kell jelenteniük az állami kimutatásba – nyitotta a kórházi beszállítók képviseleteinek évadzáró, online sajtótájékoztatóját Rásky László. Az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára elmondta azt is, hogy kérik ugyan az egyetemektől az adósságadatokat, de nem mindenki válaszol. Így leginkább tagvállalataik körében végzett felmérésből derül ki, hogy az egyetemekkel szembeni lejárt határidejű adósságállomány drasztikusan nőtt. A szegedi és a pécsi klinikák fejenként 1-1 milliárd forinttal növelték lejárt tartozásaikat, az OSZ számításai szerint az összes orvosképzőhely összesen 14 milliárd forinttal tartozik a beszállítóknak.
A pandémia erőteljesen átalakította a beszállítói struktúrát, az egészségügyi intézmények főként Covid-ellátást és életmentő műtéteket végeztek, ami mind a felhasznált eszközök mennyiségében, mind fontosságában változott. Az átlagfinanszírozás bevezetése tovább mélyítette az adósság-válságot, jelentősen nehezítve az intézményi gazdálkodást, súlyos helyzetbe sodorva az orvostechnikai ágazatot és a beszállítókat – derült ki a tájékoztatón, ahol Tóth Zsolt, a MediKlaszter ügyvezető igazgatója emlékeztetett: évtizedek óta küszködnek fizetési nehézségekkel a kórházak, a koronavírus-járvány miatt most kiemelten fontos lenne, hogy a beszállítók hozzájussanak a pénzükhöz.
Nem érkezett visszajelzés azokra a levelekre, amelyeket még nyáron írtak az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a belügyi, majd a pénzügyi tárcának, végül a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergelynek a kórházi beszállítói szektort lefedő szakmai szervezetek, kérve a tartozások évközi rendezését – számolt be Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) igazgatója. Szeptemberben megoldási javaslatokat tettek le a döntéshozók asztalára, azonban sem nyitottságot, sem partnerséget nem tapasztaltak, annak ellenére, hogy a kormányzat részéről számos ígéretet kaptak az adósságrendezésre. Az elmúlt három évben két kormányhatározat is született, amely az intézmények fizetőképességének helyreállítását célozta, tavaly januárban pedig Orbán Viktor jelentette ki, hogy a szolgáltatók nem halmozhatnak fel adósságot. Mindezek ellenére az adósságspirál nem szűnt meg, a tartozásokat nem fizették ki, nehéz helyzetbe hozva ezzel a beszállítókat.
A gyógyító-megelőző kassza kiadásai az év első tíz hónapjában időarányosan 77 milliárd forinttel maradtak el a tervezettől, így Rádai Tamás szerint meglenne a fedezete a kórházi adósságok kifizetésének, amely 1500 orvostechnikai beszállítót, összesen pedig akár 4500 különféle terméket, szolgáltatást, biztosító vállalkozást érint.
Az állam éveken keresztül tíz- vagy akár százmilliós tételekkel tartozik a betegellátást biztosító kis- és középvállalkozásoknak, amelyek saját tartalékaikat élik fel – mondta Králik György, az OSZ elnöke, aki szerint a túlélés érdekében a cégek más ágazatok felé is nyitnak, vagy exporttevékenységük bevételeiből fedezik a magyar kórházak tartozásából származó veszteségeiket. Míg Rádai Tamás arról beszélt, hogy van olyan cég, amely kivonul a magyar piacról, mások pedig csődbe mennek a ki nem fizetett számlák miatt, a talpon maradtak még törekednek arra, hogy a gyógyító intézményekben ne legyen ellátási zavar amiatt, hogy az állam nem fizeti ki azt az összeget, amire szerződésben kötelezettséget vállalt.
A kórházi beszállítók profitorientált vállalkozások, amelyeknek úgy kell védeniük saját üzleti érdekeiket, hogy közben felelősséggel viseltetnek a betegek iránt – fogalmazott Rásky László, hozzátéve, hogy az adósságspirál évtizedes tendencia, amely folyamatosan rombolja a bizalmat, ami végül a lojalitás erodálódásában mutatkozhat meg. Mindezt Rádai Tamás azzal egészítette ki, hogy bár a most folyó ágazati átalakítás végére az eladósodás megállítását ígérik rendre a döntéshozók, ám méltatlan elvárni a piaci szereplőktől, hogy egy éveken át tartó reformfolyamat végéig finanszírozzák az egészségügyet.
