Hevesi vizit

„Mielőtt az ötvenegy éves doktor a reggeli, a délelőtti és az iskolaorvosi műszak után megkezdené „normális” rendelését a saját, 2600 beteg ellátását igénylő praxisában, még beugrik a nyolcvanéves Viki nénihez, vérnyomást mér, receptet ír. Ha lejár a műszak, otthon még felkészül az óráira, amiket a pécsi és a budapesti orvostudományi egyetemen tart, kongresszusra ír előadást, vagy műszerek beszerzéséhez pályázatot. Két hónappal ezelőttig még aktívan dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál is kivonuló mentőorvosként, ezt az év elején vissza kellett mondania.

– Lett egy kis gerincsérvem, már nem tudok úgy beugrani a mikrobuszba, mint régebben, de ma is nagyon hiányzik az a fajta munka. Szerelem volt, a kezdeti időktől csináltam – mondja.

(...) Ezen a környéken ma is harminc-negyven százalékos a valós munkanélküliség, legfeljebb a közmunkaprogramok olykor kozmetikáznak az adatokon.

– Az egészség azoknak a legnagyobb érték, akiknek van munkájuk. „Elit” körzetekben dolgozó barátaim menedzser betegei lelkiismeretesen eljárnak a szűrésekre, odafigyelnek magukra, mert ha kiesnek a pörgésből, nagy lesz a veszteségük. Egy munka nélkül tengődő hevesi vagy átányi legtöbbször el se megy orvoshoz, ha beteg lesz, inkább homokba dugja a fejét, nem vesz tudomást róla, hogy nincs rendben valami. Emiatt sokszor szembesülünk előrehaladott betegséggel, hiszen a lehető legtovább odázzák a bajt – mondja a háziorvos. Ugyanilyen okokból nem járnak el szűrésekre sem. – Nem lesz nekem attól jobb, ha kiderül valami, úgysem tudom kiváltani a gyógyszert – hajtogatják ilyenkor.

Szabó doktor azt mondja, ennyi év után nagy pontossággal meg tudja mondani, ki az, akinek hiába írja fel a receptet, az úgyis a kukában landol. Nem tudnak érte menni a gyógyszertárba, még ha olcsóbb is a pirula. Baj van a szakrendelésekkel is. Ebben a körzetben olykor három-hat hónapot is várni kell egy-egy időpontra: ha valakinek aznap épp nincs pénze az Egerbe szóló buszjegyet megvenni, akkor újabb negyedév, fél év telik el a következő alkalomig. A szegénység az egészségi állapotra és a gyógyulásra is jelentős kihatással van: hiába javasolnak valakinek vitaminokban, fehérjében és ásványi anyagokban gazdag étrendet, ha csak a krumplit és a kenyeret tudja megvenni.

Szabó János volt az is, aki néhány éve megkongatta a vészharangot, s elmondta, körzetében a betegségek egy része mögött az áll, hogy sokan gyakran emberi fogyasztásra alkalmatlan, romlott élelmiszereket is fogyasztanak. Korábban az átányi cigányok közül sokan a falu határában lévő dögkútból megszerzett húst főzték meg és fogyasztották el. Ez a helyzet néhány éve annyiban változott, hogy a dögkutat felszámolták: így már éheznek is a gyerekek” – olvasható a nol.hu-n.