Védelmébe vette az ombudsman a háziorvosokat
Az ombudsman szerint az egészségügyi alapellátó tevékenység finanszírozása évek óta nem a valós ráfordításokat tükrözi és ez ellentétes a jogbiztonság elvével. A biztos az emberi erőforrások miniszterének intézkedéseit kérte.
A FAKOOSZ beadványára reagálva Szabó Máté, az alapjogok biztosa javasolja az alapellátás valós költségeinek feltérképezését, a finanszírozási rendelet módosítását annak érdekében, hogy a háziorvosok megfelelő díjazása eredményeként a praxisok hosszú távon fenntarthatók legyenek, presztizsük az egészségügyben betöltött szerepüknek megfelelően növekedjen.
Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége beadványában azzal a kéréssel fordult az alapvető jogok biztosához, hogy kezdeményezze a háziorvosok díjazására vonatkozó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását. S bár ezt az ombudsman nem találta indokoltnak, alapjogi szempontból vizsgálat tárgyává tette a FAKOOSZ által megfogalmazott panaszokat.
A szervezet azt kifogásolta, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – visszaélve erőfölényével – feltűnően aránytalan, „uzsorás szerződés”-t köt a háziorvosokkal. Az OEP az alulfinanszírozott díjazással lényegében arra szorítja az érintetteket, hogy vagy saját pénzükkel járuljanak hozzá praxisuk működési költségeihez vagy adják föl azt. A beadvány megfogalmazói szerint ez vezet a háziorvosok számának folyamatos csökkenéséhez, a lakosság oldaláról vizsgálva pedig a helyzetet a fenti gyakorlat szűkíti az alapellátáshoz való hozzáférés lehetőségét. Ez utóbbi különösen a hátrányos helyzetű térségekben érződik.
Ami a konkrét finanszírozási kifogást illeti, a FAKOOSZ szerint a háziorvosokra az úgynevezett prospektív fizetési rendszer jellemző, ami azt jelenti, hogy a fizetés alapját képező rátákat előzetesen határozzák meg. Magyarán: az utalt összeg köszönő viszonyban sincs a szolgáltatás tényleges költségeivel, a biztosító így lényegében a háziorvosokra tolja a finanszírozási kockázatot. Miközben a háziorvos vállalkozóként dolgozik, díjazásába nincs beleszólása, ebből a szempontból tehát nem független, a „mindenkori politikai elit és a szakpolitikával foglalkozó szakemberek”-től függ, hogy mennyi jut díjazásukra. Kifogásolják továbbá, hogy az egészségpénztár akár utólag is csökkentheti díjukat.
Az OEP bármikor követelhet az eredeti szerződéses megállapodáshoz képest többletszolgáltatást a kormány vagy az illetékes minisztérium által kiadott új rendeletre, törvényre hivatkozva, anélkül, hogy ezt megfizetné. Mivel az egészségpénztárnak nincs a többletszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettsége, indokolatlanul sokszor és indokolatlanul nagy mennyiségű adminisztrációs többletmunkát igényel a háziorvosoktól. A háziorvosi szolgáltatások piacán az OEP az egyetlen vásárló, így a háziorvosok kénytelenek eltűrni azt, hogy a minisztériummal közösen olyan díjazást állapítson meg, amely nemhogy nyereséget nem tartalmaz, de még a praxis ráfordításait sem fedezi, azaz feltűnő értékaránytalanság áll fenn a vállalkozói díj és a teljesítés között. A minisztérium és az OEP a díjazás megállapításánál hatóságként jár el, a háziorvosok díjazása ezért egyfajta hatósági árnak tekinthető. A beadványt megfogalmazó FAKOOSZ ezt paradox hatósági árnak, (önfelfaló hatósági árnak) nevezi, amely nem fedezi a vállalkozó ráfordításait.
Az ombudsman által megkeresett Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerint őket törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség terheli (vagyis, ha az egészségügyi szolgáltató rendelkezik a jogszabályokban előírt feltételekkel és kéri a finanszírozási szerződés megkötését, úgy az OEP köteles vele szerződést kötni) így uzsorás szerződésről szó sem lehet. Minden egészségügyi szolgáltató esetén kizárólag a jogszabályokban meghatározott feltételek fennállását vizsgálják, szerződést pedig a szolgáltató kérésére kötnek, ami pedig a finanszírozást illeti: „előre látható módon”, jogszabályok alapján történik, amelyektől az OEP nem térhet el.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke az alapjogi biztosnak írt levelében jelezte, az egy praxisra és adott betegforgalomra eső finanszírozást ötletszerűen, illetve a „maradékelv” alapján állapították meg az elmúlt évtizedekben, s így történik ez jelenleg is. Éger István ugyanakkor az ügyeletek ellátásának és díjazásának kérdésére is felhívta a figyelmet. A hatályos szabályok értelmében az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk „az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról”. Az önkormányzatok e kötelezettségüknek többféle módon is eleget tehetnek, lehetőségük van arra, hogy az ügyeleti feladatok ellátására bármely, a szolgáltatást nyújtani képes egészségügyi szolgáltatóval szerződjenek. Ez a választási jog azonban csak az önkormányzatokat illeti meg, amennyiben ugyanis az adott önkormányzat úgy dönt, hogy az alapellátást végző orvosokkal kívánja megoldani az ügyeletet is, akkor az ebben való részvételt azok nem tagadhatják meg. Ha mégis ezt tennék, megszegnék a folyamatos ellátás nyújtására vonatkozó kötelezettségüket. Ez pedig azt jelenti, hogy a finanszírozó megszünteti az alapellátásra velük megkötött szerződést, ami egyben az alapellátás nyújtására az önkormányzattal megkötött szerződés megszűnését is maga után vonja. Ráadásul a háziorvosok alku nélkül, a másik fél által egyoldalúan megállapított díj fejében kénytelenek ellátni az ügyeletet.
A háziorvosok által kifogásolt finanszírozási anomáliák a honi egészségügy egészére igazak, hiszen egy felülről zárt kasszából kell biztosítani az egészségügyi ellátást, véli az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója. Balogh Sándor szerint így az egységes elveken alapuló finanszírozási rendszernek vagy az egésze ütközik az Alaptörvénnyel vagy annak minden eleme összhangban van azzal. Álláspontja szerint a háziorvosi rendszer specialitása nem magában az egészségügy finanszírozási rendszerében keresendő, hanem abban, hogy míg az egészségügyi szolgáltatók döntő többsége költségvetési szervként, az egészségügyi dolgozók pedig közalkalmazottként működnek, addig a háziorvosok több mint kilencvenöt százaléka vállalkozó. Tény, hogy egy költségvetési típusú finanszírozási rendszer alapjaiban idegen a vállalkozói szektorban szokásos piaci működéstől, ugyanakkor az is eltér a versenyszféra sajátosságaitól, hogy e területen garantált a havi előre tervezhető, a szabadpiaci árakhoz képest szerény, de biztos bevétel.
A szaktárca álláspontja szerint szó sincs a háziorvosok kihasználásáról a finanszírozási szerződés megkötésekor, hiszen az OEP csak azokkal köt megállapodást, akiknek nincs 60 napon túli köztartozásuk. Azokra tehát, akik már korábban eladósodtak, már nem is számítanak. Arra is emlékeztettek, hogy a szerződés megkötését a háziorvosok kérik, akik annak felbontását is kezdeményezhetik. Ugyanakkor elismerték, hogy a vállalkozásként működő háziorvosi szolgáltatók ambivalens helyzetben vannak, hiszen alapvetően közszolgáltatást látnak el, bevételeiket közpénzből kapják, ugyanakkor számos olyan szabály is vonatkozik rájuk, amelyek sok szempontból csak a „valódi” profitorientált vállalkozásokra értelmezhetőek.
