Hálának látszó bosszú
A paraszolvencia kifejezés szinonimájaként hazánkban leggyakrabban használt hálapénz fogalmat az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének 1957-es Küldöttgyűlésén írják körül először – idézi fel áttekintésében a Világgazdaság.
„A paraszolvencia jelentős része azért keletkezik – idézik a cikkben Kincses Gyula egészségügyi szakértőt –, mert a betegeknek van egy csomó jogos, a más érdekét nem sértő igénye. Miután ezeket nem vásárolhatja meg legálisan, zsebből, zsebbe fizet. Teljesen érthető az igény, hogy valaki megválaszthassa a kezelőorvosát, nőgyógyászát, de ennek legális megfizetésére ma nincs lehetőség. A hála jellegű hálapénz ellen nem kell küzdeni, az nem mérgez semmit, és a bizalmon alapuló személyes orvos-beteg kapcsolat pszichológiailag is magyarázható ’velejárója’. A borravaló jellegű hálapénz ellen a béremelés védene a legjobban. A legálisan megvásárolható szolgáltatások megvásárlásának lehetősége ugyancsak fontos lenne az egészségügy fehérítése érdekében. A korruptív hálapénzt azonban másképp kell megítélni. Ilyen, amikor sürgősséginek minősítik a területlen kívüli beteget, így elhárul az ellátás akadálya, hamisan vesznek táppénzre valakit, vagy a TB támogatásokkal, várólistákkal manipulálnak. Ez ellen valódi szigorral kell fellépni”.
„A Világbank tanulmánya szerint a paraszolvencia azon országok egészségügyében vált általános gyakorlattá, ahol a lakosság egészségügyi szükségleteihez képest lényegesen alacsonyabb az egészségügyi közkiadások aránya, ahol jellemző az egészségügyi szolgáltatások magas számú igénybevétele, ahol alacsonyak az egészségügyi bérek, ahol az így keletkezett feszültségek megoldására mind a társadalom, mind a politika hajlamos az kiskapuk elfogadására, és ebben partner az orvosi elit” – mutat be egy másik metszetet a cikkben Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója.
„Önmagában tehát nem a pénzhiány, vagy a bérszínvonal okozza a hálapénz ilyen mértékű elterjedését – mondta Rácz Jenő. - Ezeknek a tényezőknek az együttes megléte kell ahhoz, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beteg, amennyiben minőségben vagy mennyiségben nem jut hozzá az általa szükségesnek vélt szolgáltatáshoz, azt megpróbálja saját módszerekkel elérni. A paraszolvencia tehát legtöbbször nem a hála jele, egyértelmű, hogy nem az orvos iránti sajnálatból adják, nem történelmi tradíciókon alapszik, és egyáltalán nem hungaricumról van szó. Ezek csak leegyszerűsítik ezt az összetett problémát ami az egészségügy egyik legkomolyabb gondja, mert egy kaotikus rendszert segít fenntartani és egyre inkább a káosz felé taszítja azt” – olvasható a vg.hu-n.
