Ha nincs pénzed, tedd rugalmassá a jogszabályod!
A pénz nélkül csodatételre kárhoztatott szaktárca kevés eszközeinek egyike, hogy bizonyos szabályok rugalmasabbá tételével egy picit elviselhetőbbé tegye a szakmai közérzetet, mint most, amikor tovább finomította a szakorvosképzésre vonatkozó rendeletet. Hiú ábránd azonban abban reménykedni, hogy ez megfordítja a trendet, s itthon tartja a fiatal orvosokat.
Kérdés persze, javít ez bármit is a kialakult humán-erőforrás helyzeten, amely a kórházszövetség elnöke szerint már nem ketyegő, hanem felrobbant bomba. Ezt bizonyítják az adatok is. A tavaly végzett 700 friss diplomás doktor közül alig 377-en léptek be a szakképzési rendszerbe. Ráadásul az említettek között vagy félszáz olyan jelentkező is akadt, aki már 2010 előtt abszolválta az államvizsgát, s különböző okok miatt csatlakozott csak a múlt évben a szakorvosképzési rendszerhez. Ez viszont azt jelenti, hogy a tavaly végzettek közül alig 300-an döntöttek úgy, rezidensként itthon folytatják tanulmányaikat.
A földrajzi hely megjelölése nem véletlenül hangsúlyos. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal statisztikája szerint tavaly 564 szakvizsgával nem rendelkező doktor távozott külföldre, s ez még nem is a végleges szám, hiszen nem kevesen vannak azok, akik diplomával a zsebükben fél-egy évet szánnak például nyelvtanulásra, hogy aztán – szakképzés nélkül! – ugyancsak vándorbotot vegyenek a kezükbe, miközben azok itthon maradása sem biztos, akik megkezdik a rezidenslétet. Mértékadó kalkulációk szerint egyharmaduk ugyancsak migrációt fontolgat. Mindent összevetve ez azt jelenti, hogy a végzős egyetemistáknak alig egyharmada marad itthon.
Az egyre tragikusabb orvos- és utánpótlás-hiány újabb konfliktusokat szül, szinte mindenhol a mélyvízbe ugrasztják – kétségtelenül, nem jókedvükben – az intézmények rezidenseiket. Szerencse kérdése, hogy melyik intézmény ússza meg gyakorlatának nyilvánosságra kerülését, s kipellengérezését.
A szaktárca nem tud orvosokat varázsolni, s anyagi forrása sincs arra – mint azt a tárcavezető államtitkár nem egy alkalommal őszintén elmondta –, hogy tisztességes szintre emelje a kezdők, illetve a bérfeszültségek elkerülése okán, velük együtt az ágazat egészének erősen erodálódott fizetési szintjét. Jelenleg a lehetőségek tárháza a rendeletek és szabályok rugalmasabbá tételére, emberközpontúbb fazonírozására szűkül, mint a napokban módosított rezidens-rendelet esetében.
Egyszerűsítések, könnyítések
A tavaly módosított szabály felülvizsgálata, gyakorlati tapasztalatainak számba vétele már januárban megtörtént, mondta lapunknak a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. A mostani változtatással rugalmasabb, az élethez jobban igazodó lett a szakorvosképzés rendszere. Így például folyamatossá tették a rezidensrendszerbe történő belépést. Korábban, ha egy intézmény januárban nem tudott kellő számú rezidensállást megpályázni – vagy valaki közülük menet közben valamilyen okból távozott –, akkor a munkáltató egy év várakozásra kényszerült, mert csak a következő esztendő januárjában jelentkezhetett újra szakorvosjelölti álláshelyek betöltésére. A jelenlegi módosítás egyszerűbbé teszi azt is, hogy ha egy rezidens bármilyen okból intézményt akar váltani, akkor ezt gond nélkül megtehesse. Papp Magor szerint ilyen esetekre eddig is volt példa, most azonban az ügymenet szabályozottabbá, s ennek okán rendezettebbé válhat.
Jelentős könnyebbség az is, hogy a diplomázó fiatal doktor bármikor beléphet a szakképzési rendszerbe, ami azért fontos, mert nem mindenki államvizsgázik ugyanabban az időpontban.
Nemcsak intézményt, a jövőben szakmát is átláthatóbban válthatnak menet közben a rezidensek. Vagyis: ha valaki két év után jön rá, hogy nem szemész, hanem sebész szeretne lenni, módosíthat. S bár állami támogatás csak az első szakma megszerzésének idejére jár, a fennmaradó időt – tehát, ha még például két év kellett volna a szemészeti szakvizsga letételéhez – magával viheti. Így – a fenti példa alapján – az első két évet a sebészeti szakma fortélyainak elsajátítása során szintén állami támogatással teheti meg.
Hangsúlyosabb helyet kap a jogszabályban a klinikai szakpszichológusok szakképzése is, ami még a 2009-es rendelet által szorult a háttérbe.
S végül – bár ennek részleteit nem fejti ki a rendeletalkotó – a módosítás során a korábbinál némileg határozottabban körvonalazták a szakorvosképzésben részt vevők anyagi támogatását, amely lehet akár utazási vagy lakhatási támogatás is azokban az esetekben, amikor a rezidensnek nem munkahelyén kell részt vennie meghatározott előadásokon, képzéseken. Bár ilyen támogatásra eddig is volt példa, most ezt is szabályozni igyekeztek, igaz, pontosan nem írták körül, s határozták meg az adható támogatásokat.
