Ha nem gyógyul a beteg, a gyógyszergyártó fizet
Betegregiszter és kockázatmegosztás – e két fogalomra épül a jövő gyógyszerár-támogatási filozófiája és gyakorlata. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerár-támogatási főosztályának vezetője állítja: a regiszter célja nem az orvosok minősítése, hanem az első körben ”figyelőlistára” kerülő nyolc készítmény hatásosságának vizsgálata, eredményességének mérése. Bidló Juditnak a Medical Tribune legfrissebb számában megjelenő interjúját idézzük.
– Megosztjuk a kockázatot, mert ahol a gyakorlati terápia eredménye jelentős mértékben eltérhet a kontrollált körülmények között mért klinikai hatékonyságtól, ott nem viselheti a pénzügyi következményeket egyedül a finanszírozó. Ezért a jövőben az OEP betegregisztereken keresztül nyomon követi nyolc termék hatékonyságát. A kezelő centrumokban az orvosok rendelkezésére áll majd egy program, amelynek segítségével rögzíthetik az ehhez szükséges adatokat.
– Ez növeli az orvosok adminisztrációs terheit; lesz valamilyen ösztönző eleme is a programnak?
– Pénzbeli ösztönzést erre nem tudunk adni, de az orvos megkapja a programot, rendelheti a szóban forgó készítményeket, az összegyűlt adatokból pedig később profitálhat. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen kellően ösztönző az orvosnak, ha visszajelzést kap arról, milyen az eredménye a munkájának. Fontos, hogy nem a gyógyítókat akarjuk minősíteni, hanem a szerről gyűjtünk információt. A beteget nem kell többet vizsgálni, mint amennyit a kezeléshez amúgy is kell, csak azt kérjük, hogy a leletek eredményeit rögzítsék egy elektronikus felületen. Egyébként egy ilyen példaértékű rendszer már évek óta működik a gyermekonkológiában.
– Hogyan lesz ebből a finanszírozó és a gyártó között kockázatmegosztás?
– A terápia eredményességének mérése vezet el ehhez, hiszen egy új szerről kiderülhet, hogy a gyakorlatban nem hozza azokat az eredményeket, amelyek a klinikai vizsgálatok alapján, a befogadáskor várhatóak voltak. Ha például a csontritkulás mérséklésére használatos szerről azt állítják: kevesebb lesz a törés, és mondjuk, három éven belül mégis törik a csont, akkor a gyártó visszafizet a támogatásból, illetve finanszíroznia kell a törések kezelésének költségeit. Tény, hogy ilyen kockázatmegosztás nem alkalmazható valamennyi termékköre, például a magas vérnyomás gyógyszereire, mert ez utóbbiaknál sokféle paraméter befolyásolhatja, hogy hozza-e az adott termék az elvárható terápiás hatást. Első körben a nagyon drága terápiák esetében vezetjük be.
– Miért éri ez meg a gyártóknak?
– Hadd hozzak fel egy példát: egy nemrég piacra került új szer a gyakorlatban a betegek felénél nagyon hatékonynak bizonyult, míg a másik csoportban semmilyen javulást nem hozott. Erre a gyártó elkezdte vizsgálni éppen a betegregiszterek alapján a finom részleteket, és az derült ki, hogy az eltérést egy génkülönbség okozza. A gyártó azóta pontosított, és az általa meghatározott paraméterek mentén egészen biztos lehet, hogy a terméke hozza azt az elvárható egészségnyereséget, amit állít róla.
– Azért az, hogy kinél mi és hogyan hat, sok mindenen múlik. Sok vita lehet az elszámolásnál…
– Meglehet, de a viták elkerülésében a gyártó is érdekelt. Arra fogják ösztönzi a gyógyítókat, hogy gondosabban válasszák ki a terápiát, vagyis a megfelelő készítményt írják fel az egyes betegeknek. Nem lesz érdeke a gyártónak, hogy boldog-boldogtalannak az ő termékét írják fel, hiszen a rossz orvosi döntések az ő eredményességi mutatóját fogják lerontani. Viszont ha az orvos nem a protokoll szerinti terápiát alkalmazza, akkor erre hivatkozva a gyártó elkerülheti a visszafizetést.
– Kötöttek már kockázatmegosztásra épülő megállapodást?
– Igen. A tüdődaganatos betegek jelenlegi várható 6,5 hónapos túlélése 9 hónapra nőhet egy új készítménynek köszönhetően. A gyártója szerint ez a szer lassítja a daganat szóródását, illetve növekedését. A terápia havi ára betegenként 560 ezer forint. A készítmény januártól el is érhető a centrumokban. A megállapodás szerint a gyártó az első három havi adag árát maga állja, a biztosító pedig akkor veszi át a finanszírozását, ha a szer hatott. Ezt pedig már egy röntgenfelvétel is megmutatja.
– Mennyi bevétele lehet az egészségbiztosítónak a kockázatmegosztó finanszírozással?
– Nem az a cél, hogy pénz jöjjön vissza. Más a szemlélet: azt kérjük a gyártóktól, garantálják azt, amit a termékükről állítanak, és ezért vállaljanak pénzügyi kockázatot.
(A további részleteket keresse a Medical Tribune december 5-én megjelenő számában!)
