Egészségpolitika
Kockázatmegosztás az egészségügyben: ki fizesse a révészt?
2009. november 23. 16:35
Az egészségügyi szolgáltatók arra kényszerülnek, hogy olyan ellátást nyújtsanak, ami belefér a „kasszájukba”. A kérdés ma már úgy hangzik: minőség vagy takarékosság, protokoll szerinti gyógyítás vagy csőd.
A pénzhiány, s az ezt leképező finanszírozási rendszer hatására az egészségügy szereplői közül ma már a beteg viseli a legnagyobb kockázatot – ecsetelte a jelenlegi, gyakorlati helyzetet a veszprémi megyei kórház főigazgatója, volt egészségügyi miniszter, az immár 12. alkalommal megrendezett egészség-gazdasági szimpóziumon, amelynek témája az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásában tetten érhető kockázatmegosztás volt.
A szolgáltatók arra kényszerülnek, hogy ne a leghatékonyabb terápiát alkalmazzák, hanem azt, ami belefél a „kasszájukba”. A kérdés Rácz Jenő szerint ma úgy hangzik: protokoll szerinti gyógyítás vagy csőd, minőség vagy takarékosság. A szolgáltatók képtelenek követni a gyakorlatilag folyamatosan változó finanszírozási technikákat. Idén például eddig háromféle elszámolási módszert kellett az intézményeknek alkalmazniuk, ami a gazdasági társaságként működő veszprémi kórház esetében negyedévente megújuló üzleti tervet jelentene. A megoldás Rácz Jenő szerint – konszolidált finanszírozási körülmények között – az eredmény alapú kockázatmegosztás kialakítása lehet.
A finanszírozó célja a makro egyensúly fenntartása, ennek azonban az az ára, hogy a pénzügyi kockázat egyre nagyobb részét hárítja át a szolgáltatókra és a betegekre – fejtette ki Kaló Zoltán, az ELTE TáTK Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője Rácz Jenő szavaira rímelve. A szolgáltató és a finanszírozó között egyfajta macska-egér játék kezdődik, mivel az előbbi – míg megteheti – különféle technikákkal igyekszik csökkenteni a rá testált kockázatot. Ennek egyik módja például, hogy a kisebb megszorítást elszenvedő területeken igyekszik növelni teljesítményét, s ha más már nincs, kénytelen rontani a szolgáltatás minőségén. A kizárólag pénzügyi kockázatának csökkentésére irányuló finanszírozás azt eredményezi, hogy senki nem akar szolgáltatást nyújtani, nem akarnak az ágazatban dolgozni, s új termékeket kifejleszteni.
A finanszírozó – különösen új eljárások alkalmazása esetén – nem koncentrálhat kizárólag pénzügyi kockázatára – szögezte le Kaló Zoltán, angliai példákat hozva az új kockázat-megosztási módszerekre. Ennek lényege, hogy tényleges hatásért, illetve egészség-nyereségért „fizet” a biztosító, vagyis csak ennek arányában vállalja egyes gyógyszerek árának támogatását. E gyakorlatot Nagy-Britanniában először egy sclerosis multiplex készítmény esetében alkalmazták 2002-ben, de azóta több példa is van rá. Vokó Zoltán egyetemi docens az Egyesült Államok hasonló eseteit említette. Az egyik koleszterinszint csökkentő fél évnyi gyógyszerköltségét például vissza kell fizetni, amennyiben a készítmény nem „hozza” a célértéket. Egy másik, csontritkulásra adott gyógyszernél pedig bizonyos törések kezelési költségének visszafizetését kell vállalni a támogatás fejében.
Körforgásra épülő egyensúly megteremtése az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ártámogatási főosztályának víziója a jövőről. Arról, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban, Molnár Márk főosztályvezető beszélt. Koncepciójuk szerint a generikus program révén, s az árversennyel nyert megtakarítást visszafordítanák részben új, innovatív, originális készítmények befogadására, illetve ritka betegségek kezelésének lehetővé tételére. Ám nálunk is alkalmaznák az új kockázat-megosztási módszereket, középpontba helyezve a támogatásra érdemesített terápia eredményességét.
A szolgáltatók arra kényszerülnek, hogy ne a leghatékonyabb terápiát alkalmazzák, hanem azt, ami belefél a „kasszájukba”. A kérdés Rácz Jenő szerint ma úgy hangzik: protokoll szerinti gyógyítás vagy csőd, minőség vagy takarékosság. A szolgáltatók képtelenek követni a gyakorlatilag folyamatosan változó finanszírozási technikákat. Idén például eddig háromféle elszámolási módszert kellett az intézményeknek alkalmazniuk, ami a gazdasági társaságként működő veszprémi kórház esetében negyedévente megújuló üzleti tervet jelentene. A megoldás Rácz Jenő szerint – konszolidált finanszírozási körülmények között – az eredmény alapú kockázatmegosztás kialakítása lehet.
A finanszírozó célja a makro egyensúly fenntartása, ennek azonban az az ára, hogy a pénzügyi kockázat egyre nagyobb részét hárítja át a szolgáltatókra és a betegekre – fejtette ki Kaló Zoltán, az ELTE TáTK Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője Rácz Jenő szavaira rímelve. A szolgáltató és a finanszírozó között egyfajta macska-egér játék kezdődik, mivel az előbbi – míg megteheti – különféle technikákkal igyekszik csökkenteni a rá testált kockázatot. Ennek egyik módja például, hogy a kisebb megszorítást elszenvedő területeken igyekszik növelni teljesítményét, s ha más már nincs, kénytelen rontani a szolgáltatás minőségén. A kizárólag pénzügyi kockázatának csökkentésére irányuló finanszírozás azt eredményezi, hogy senki nem akar szolgáltatást nyújtani, nem akarnak az ágazatban dolgozni, s új termékeket kifejleszteni.
A finanszírozó – különösen új eljárások alkalmazása esetén – nem koncentrálhat kizárólag pénzügyi kockázatára – szögezte le Kaló Zoltán, angliai példákat hozva az új kockázat-megosztási módszerekre. Ennek lényege, hogy tényleges hatásért, illetve egészség-nyereségért „fizet” a biztosító, vagyis csak ennek arányában vállalja egyes gyógyszerek árának támogatását. E gyakorlatot Nagy-Britanniában először egy sclerosis multiplex készítmény esetében alkalmazták 2002-ben, de azóta több példa is van rá. Vokó Zoltán egyetemi docens az Egyesült Államok hasonló eseteit említette. Az egyik koleszterinszint csökkentő fél évnyi gyógyszerköltségét például vissza kell fizetni, amennyiben a készítmény nem „hozza” a célértéket. Egy másik, csontritkulásra adott gyógyszernél pedig bizonyos törések kezelési költségének visszafizetését kell vállalni a támogatás fejében.
Körforgásra épülő egyensúly megteremtése az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ártámogatási főosztályának víziója a jövőről. Arról, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban, Molnár Márk főosztályvezető beszélt. Koncepciójuk szerint a generikus program révén, s az árversennyel nyert megtakarítást visszafordítanák részben új, innovatív, originális készítmények befogadására, illetve ritka betegségek kezelésének lehetővé tételére. Ám nálunk is alkalmaznák az új kockázat-megosztási módszereket, középpontba helyezve a támogatásra érdemesített terápia eredményességét.
MO - Horváth Judit
