Gyulladásgátlás mint a depresszió és a rák terápiája
A gyulladásos citokinek szintje gyakorta emelkedett depresszióban, és együtt jár a neurotranszmitterek szintjét célzó kezelés sikertelenségével. A Molecular Psychiatry áttekintő közleménye szerint a citokinmoduláló gyulladásgátló kezelés hatásosan enyhíti a depresszió tüneteit.
A University of Cambridge pszichiátriai tanszékének kutatói Golam Khandaker vezetésével olyan tanulmányok szisztematikus áttekintését és metaanalízisét végezték el, amelyek gyulladásgátló, citokinellenes kezelés hatását vizsgálták krónikus gyulladásos kórképekben, azonban másodlagos kimenetként értékelték a depressziós tünetek alakulását is. Mint a kutatók az Antidepressant activity of anti-cytokine treatment: a systematic review and meta-analysis of clinical trials of chronic inflammatory conditions című tanulmányukban írják, eredményük azt bizonyítja, hogy a citokinek oki szerepet játszhatnak a depresszió kialakulásában, és krónikus gyulladással élő betegek esetében a citokinmodulátorok hatékony antidepresszáns kezelést jelenthetnek.
Az áttekintésbe bevont húsz tanulmány (köztük hét randomizált vizsgálat) autoimmun betegségek – pl. rheumatoid arthritis, psoriasis és Crohn-betegség – kezelésében vizsgálta a citokin-ellenes szerek hatékonyságát, azonban az is kiderült, hogy a kezelés pozitív mellékhatásként szignifikáns mértékben csökkenti a depresszió tüneteit.
Az áttekintés szerzői nyilatkozatukban elmondják, hogy a gyulladásos markerként is használható citokinek szintje nemcsak fertőzésre adott válasz során lehet emelkedett. Ugyanezen szerzők korábbi munkájuk során pl. már kimutatták, hogy azok a gyermekek, akiknek citokinszintje fertőzés hiányában is emelkedett, felnőtt korukban nagyobb eséllyel szenvednek depresszióban és pszichózisban, azaz a krónikus alacsony mértékű szisztémás gyulladás hajlamossá tesz a mentális betegségek kialakulására.
A kutatók jelen elemzésük során olyan tanulmányokat tekintettek át, amelyek az autoimmun gyulladásos betegségek kezelésének egy új típusát – citokin-ellenes monoklonális antitestek és citokin-gátlók – vizsgálták. A metaanalízis szerint a citokinellenes szerek klinikai vizsgálatai során a fizikai tünetek javulásától függetlenül enyhültek a betegek depressziós tünetei, azaz ha a szer nem enyhítette pl. a rheumatoid arthritist, attól még javíthatta a páciens rheumatoid arthritis mellett fennálló depresszióját.
A metaanalízis egy másik szerzője, Peter Jones azt is hozzáteszi, egyelőre korai még kijelenteni, hogy a citokin-ellenes szerek felhasználhatók a depresszió gyógyításában is, hiszen azelőtt még klinikai vizsgálatokat kell folytatni olyan betegek körében, akik nem szenvednek azokban a krónikus autoimmun gyulladásos kórképekben, amelyek kezelésére a citokin-ellenes szereket kifejlesztették, továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek a szereknek komoly negatív mellékhatásaik is lehetnek.
Mindazonáltal, Khandaker és kollégái úgy vélik, hogy a gyulladásgátló szerek reményt jelenthetnek azon depressziós betegek számára, akik esetében a jelenleg használatos monoaminerg antidepresszánsok nem hatékonyak (ez a depressziós betegek harmadát jelenti), már csak azért is, mivel az antidepresszánsokra rezisztens betegek harmada esetében mutatható ki gyulladás. A kutatók hangsúlyozzák, hogy mint arra saját korábbi munkájuk is felhívja a figyelmet, akut fertőzéssel nem bíró emberek esetében is kapcsolat van a gyulladásos markerek alapszintje és a depresszió között, mivel a gyulladásos markerek emelkedését számos egyéb tényező, pl. a pszichológiai stressz is kiválthatja.
Khandaker szerint problémás az a jelenlegi megközelítés, miszerint minden depressziós embert ugyanúgy próbálnak kezelni, és valószínű, hogy a gyulladásgátló kezelés az emelkedett citokinszintű depressziós betegek esetében ugyanúgy hatásos lesz, ahogy napjainkban az is egyre világosabb, hogy a gyulladásgátlás a tumoros betegségek kezelésében is fontos szerepet játszhat.
