Gyorsan megszüntethető az epilepsziás roham
Gyorsabban és hatásosabban lehet megszüntetni az öt percnél hosszabb epilepsziás rohamot, ha a gyógyszert nem intravénásan, hanem az izomba adják egy olyan autoinjektorral, amilyet a veszélyes allergiás reakciók esetében is használnak – ezt mutatta ki egy, az USA Országos Egészségügyi Szolgálata (NHS) által szponzorált kutatás.
A status epilepticus életveszélyes állapot, s az USA-ban évente 55.000 ember halálát okozza. Az antikonvulzáns gyógyszereket, amelyek a kezelés első lépését alkotják, intravénásan (iv.) szokták beadni a betegeknek.
Az iv. alkalmazás azonban nem könnyű a görcsroham közben, és miközben a mentős ezzel próbálkozik, múlik a drága idő. Az intramuszkuláris (im.) injekciót sokkal egyszerűbben és gyorsabban be lehet adni, különösen görcsroham közben.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a beteg combizmába adott görcsgátló injekció ugyanolyan biztonságos és hatásos-e, mint ha a gyógyszert a vénába juttatják. A vizsgálatban mentősök vettek részt, akik összehasonlították, hogy a két módszerrel milyen arányban lehetett elérni a roham megszűnését, mire a kórházba értek a betegek.
Kétféle gyógyszert használtak, a midazolamot és a lorazepamot. Mindkettő antikonvulzáns hatású benzodiazepin; a midazolamot azért választották, mert gyorsan felszívódik az izomból, a lorazepamot viszont csak iv. lehet adni.
Az izmukba midazolamot kapó betegek 73 százaléka rohammentes volt, mire a kórházba ért, szemben az iv. lorazepamot kapó betegekkel, akiknél csak 63 százalékos volt ez az arány. Emellett a midazolam kezelés alkalmazása esetén a betegek kisebb hányada szorult kórházi kezelésre, mint a lorazepam adásakor. A kórházba felvett betegek körében a rohamok ismétlődése viszont nem függött attól, hogy először milyen gyógyszert kaptak. Az eredményeket, amelyek azt igazolják, hogy a midazolam intramuszkuláris adása hatásos és biztonságos, részletesen a New England Journal of Medicine ismertette február 16-án.
A fenti, Rapid Anticonvulsant Medication Prior to Arrival Trial-nak (RAMPART) nevezett vizsgálat volt az első olyan randomizált klinikai vizsgálat, amelyben az im. midazolam és az iv. lorazepam hatását összevetették. A tanulmány 2009-ben kezdődött és 2011 közepéig tartott. Több mint 79 kórház, 33 mentőszolgálat, mintegy 4000 mentős és 893 beteg vett részt benne – utóbbiak életkora a néhány hónapos kortól a 103 évesig terjedt.
A RAMPART-ban résztvevő mentősök az időt is rögzítő diktafont használtak, ebbe mondták bele, hogy mikor kezdték el a kezelést és hogy mikor szűntek meg a beteg rohamai. Ez lehetővé tette a pontos adatrögzítést anélkül, hogy akadályozta volna a mentősök munkáját. A vizsgálat célja az volt, hogy 10 percen belül szűnjenek meg a rohamok egyetlen adag gyógyszer hatására. (A status epilepticus akár órákig is tarthat és olykor csak általános érzéstelenítéssel lehet megszüntetni.)
Dr. Robert Silbergleit, a tanulmány első szerzője, a Michigani Egyetem munkatársa elmondta, kevés olyan területe van az orvostudománynak, ahol az idő olyan jelentős tényező lenne, mint az agy problémáinál. Az epilepszia esetén pár perc is fontos lehet. Minden további rohamozós perccel egyre nehezebbé válik az állapot megszüntetése. Ezért tartja jelentősnek a RAMPART eredményeit.
