Gyógyszerkibocsátó stentek relatív hatékonysága
A súlyos koszorúér-betegségben szenvedők számára életmentő az erek visszaszűkülését megakadályozó stent, amely modern változataiban már a sejtlerakódást gátló gyógyszereket (paklitaxelt vagy everolimuszt) bocsátanak ki. A New England Journal of Medicine című folyóiratban közzétett tanulmány e két szer hatékonyságát vizsgálja.
A beszűkült koszorúereket a kórházakban belülről kitágítják, de gyakran szükséges a visszaszűkülés megelőzése végett fémhálóból készült, rugalmas henger, stent beültetése is. A stent elzáródásának megakadályozására az alvadékonyság gátlása mellett a sejtek mágnesezését vagy a hálóból kioldódó gyógyszerek használatát egyaránt alkalmazták.
A beültetett fémhálóban a vér megalvadhat, és a stent ugyanúgy elzáródik, mint az korábban a sérült belső felszínű koszorúérrel történt. A betegeknek a beavatkozás után bizonyos ideig alvadásgátló gyógyszerek szedésére is szüksége van. Időközben a fémháló rostjait benövik olyan sejtek, mint amelyek az ép erek belső felszínét alkotják.
Ma a gyógyszert kibocsájtó stentek között folyik a küzdelem. Jelenleg világszerte becslés szerint évente hárommillió stentet ültetetnek be – vannak betegek, akiknél a szívkatéteres vizsgálat akár több szűkületet is mutat, és ilyenkor több stentre lehet szükség.
Dr. Gregg W. Stone, a New York-i Columbia Egyetem munkatársa és kutatócsoportja 3687, az USA 66 különböző helyén kezelt beteg eredményeit hasonlították össze, akik vagy paklitaxelt vagy everolimuszt kibocsájtó stentet kaptak. A kutatók azt vizsgálták, hogy a beavatkozást után egy éven belül hány szívroham vagy szívbetegség okozta súlyos esemény fordult elő a két kezelési csoportban.
Ebben a tanulmányban az everolimuszt kibocsájtó stent győzött, használata esetén a súlyos események aránya 4,2 százalék volt, míg a paklitaxeles stent használatakor 6,8 százalék. Egyetlen betegcsoport volt, a diabéteszesek, akiknél a az everolimusz-stent nem bizonyult jobbnak, mint versenytársa.