Gasztroenterológia: országos endoszkópos centrumokkal teljesedne ki a szakmai struktúra

A kívülálló számára úgy tűnhet, hogy ahogyan a kardiológia, úgy a gasztroenterológia is kivált a belgyógyászatból, és önálló diszciplínaként működik, hiszen már klinikát is „kaptak” a Debreceni Egyetemen.

A debreceni tanszék tavalyi megnyitása jó hír, és példamutatásul szolgálhat a többi egyetem számára, de a gasztroenterológia önállósodása egyelőre csak a vajúdás időszakában tart idehaza. Bár szakmailag a magyar gasztroenterológia követi a nemzetközi standardokat, kollégáink bárhol megállják a helyüket a világban, azonban kevés olyan ország van, ahol hozzánk hasonlóan elavult a szakmai struktúra: másutt jóval korábban megtörtént a kiválás a belgyógyászatból, és már az endoszkópia, vagy a gyulladásos bélbetegségek lesznek önálló unitok.

Kevés a gasztroenterológiai osztály?

A gasztroenterológiai ellátás a belgyógyászati osztályokhoz, klinikákhoz kötötten lefedi valamennyi hazai régiót, de a négy budapesti mellett hiányoznak az országos endoszkópos centrumok, ahol biztosítani lehetne az egyre nagyobb számban végzett beavatkozásokhoz szükséges eszközparkot és tudást.  Több a daganatos beteg, de nemcsak az organikus, hanem az olyan funkcionális gasztroenterológiai problémák is egyre nagyobb populációt érintenek, mint az irritábilis bélszindróma (IBS), vagy az  átmeneti ételintoleranciák. Definiálni kellene az önálló gasztroenterológiai osztályok mibenlétét is, amire a szakmai társaság készen áll, és ha minderre lehetőséget kapunk, az a minőségjavulás nyomán a betegek javát szolgálná azzal együtt, hogy vonzóvá válna a szakterület a fiatal kollégáink számára is.

Most nem vonzó?

Hosszú ideig nem volt lehetőség önálló gasztroenterológia szakvizsgára, és sokakban máig él, hogy jó gasztroenterológus csak belgyógyászból lehet az ember. A szakképzés most öt év, és bár az új curriculum lehetőséget adott volna a szakképzés rövidítésére, de erre az öt évre szükség van ahhoz, hogy a fiatal szakorvosok megszerezzék az önálló munkavégzéshez szükséges tudást és gyakorlatot. Ez egy munkaigényes, fizikai állóképességet is igénylő szakma, 24 órás, „behívós” ügyelettel, de ugyanakkor rendkívül változatos is. Endoszkóppal dolgozva ki tudunk lépni a béltraktusból, megkímélve a betegeket a sebészeti beavatkozásoktól. Ehhez kézügyesség, magabiztosság, bátorság kell, de aki a belgyógyászati típusú gyógyításhoz vonzódik, annak is adottak a lehetőségek a kibontakozásra a gasztroenterológiában.  Széles a szakmai tárház a területen, és ahogy a kardiológiában a katéteres stent-beültetéssel, úgy a gasztroenterológiában az endoszkópos vizsgálatokkal ezrek életét menthetjük meg például a kolorektális karcinómától (CRC), akár rövid időn belül.

Ha már említi a vastagbélrákot. Húsz év pilot után úgy tűnik, végre elindult idehaza is az országos, kétlépcsős szűrés. Mik az eddigi tapasztalatok?

A szűrőprogram 2018-ban indult el, és bár a koronavírus-járvány jelentősen visszavetette, teljesen nem állt le a pandémia időszakában sem. Azt valamennyi korábbi pilot igazolta, hogy a szűrés látványosan javítja a CRC időnbeniségét, sokkal több elváltozást fedeztünk fel. A részvételi arányokon jócskán lenne mit javítani a szűrés bármely pontján, legyen az akár a tesztcsomagok felvétele és visszaküldése, vagy – pozitív székletvér eredmény esetén – a kolonoszkópia elvégzése. Az uniós elvárás az lenne, hogy a tükrözésen jelenjen meg az érintettek 75-90 százaléka, és bár nálunk ez az arány csak 50-60 százalékos, a hasonló rendszerben szűrő országok eredményeitől nem vagyunk túlzottan leszakadva. Ugyanakkor minden eszközzel fel kellene hívni a páciensek figyelmét arra, hogy egy mindössze 15-20 perces vizsgálattal egy halálos betegség válik megelőzhetővé, akár gyógyíthatóvá. A vastagbélszűrésben egyébként a legtapasztaltabb gasztroenterológusok vesznek részt országszerte, akik gyakorlottak a kolonoszkópizálásban, és a páciensek számára is igyekszünk elviselhetővé tenni a vizsgálatot.

A szűrés elindításakor eszköz- és szakemberhiányról számolt be a szakma. Ezek rendeződtek azóta?

Immár 60 fölötti a centrumok száma, ahol zajlanak a szűrővizsgálatok, ezekbe maradéktalanul megérkeztek a tornyok és mosógépek, adottak a tárgyi feltételek. A műszeres diagnosztikát végző intézmények megkapják a diagnosztikus és szűrőcélú kolonoszkópia finanszírozása közötti különbözetet, amiből a szűrésben résztvevő orvosok és asszisztensek plusz juttatása származik, így a szükséges létszám is biztosított. Ha némi csúszással is, de mára elmondhatjuk, hogy a gasztroenterológus szakma és a szűrést koordináló központ is elvégezte a feladatát.

A szűrés országos kiterjesztése EFOP forrásból valósult meg, amely idén lejár. Van garancia a folytatásra?

Óriási hiba és visszalépés lenne, ha nem folytatódna a szervezett szűrés. A CRC természetéből fakad, hogy alattomosan fejlődik, sokáig tünetmentes, mire a beteg változást tapasztal, és orvoshoz fordul, már többnyire késő. A hazai, magas halálozási arányokat a szűrőprogram hiánya okozta: Európában az első, a világban a negyedik helyen állunk a vastagbélrákra visszavezethető halálozásban – évente ötezren hunynak el ennek következtében –, és igen magas a rákmegelőző polipok előfordulási aránya is.

Hogyan állnak a szakmapolitikával az endoszkópos centrumok kérdésben?

Minden a centrumosítás szükségességét támasztja alá. A kisebb kórházakban lassan bedől az ellátás, hiszen a kollégáink nagy része nyugdíjhoz közelít, vagy már 65 év felett dolgozik. Kevés a fiatal, és a rezidensek többsége a megyei kórházakban, országos intézetekben, vagy a klinikai központokban akar elhelyezkedni. Kivárhatjuk, míg spontán lezajlik az általunk szorgalmazott folyamat, de ha megfelelően tudjuk koordinálni, akkor pozitív szaldóval zárhatnánk az átalakulást mind a szakma, mind a betegek részére. A centrumosítás, a minőségi ellátások ösztönzése most kiemelt szakmapolitikai cél, ebben nincs különbség az álláspontokban. A polémia inkább az önállóság mértékéről folyik, hiszen önálló döntéshozatali lehetőségek és költségvetés nélkül nem lehet megvalósítani a szakmánk autonómiáját, ugyanakkor az endoszkópos beavatkozások finanszírozása is felülvizsgálatra szorul, mert a jelenlegi pontérték mellett a műszerpark fenntartása sem biztosított.