A mobildoktor mindig kéznél van

Egyelőre a jövőkutatónak is nehéz biztosat mondania arról, miként alakítják át az egészségügyet a már ma is jelen lévő, bár egyelőre kevesek által használt m-Health, azaz mobil egészségügyi alkalmazások. Vannak, akik alá-, vannak, akik túlbecsülik a dolgok jelentőségét, amikor a még csak épp formálódó jövőről alkotnak véleményt, próbálnak megállapítani lehetséges trendeket.  Mint arra például Galántai Zoltán PhD jövőkutató, a BME Jövőobszervatórium Kutatócsoportjának vezetője a Telenor jövőkutató szimpoziumán emlékeztetett: 1893-ban volt, aki úgy vélte, hogy 1993-ra az akkor születők várható élettartama már 150 év lesz, ám volt, aki azt feltételezte: 2000-től meg sem fognak halni az emberek...

Nem így történt. Emelkedett ugyan a várható élettartam, de ebben is kettészakadt a világ. S bár az orvoslásban több „forradalom” is volt a különféle gyógyszerek, védőoltások, majd a telemetria megjelenésével, önmagában a technikai korlátok feloldása kevés. Hiába gondoljuk, hogy az m-Healt jó megoldást jelenthet az orvoslás finanszírozási és szakemberhiányból fakadó nehézségeire, ha nem tudjuk, miként érhetjük el, hogy az érintettek éljenek is a nekik felkínált lehetőséggel.

A minap egy a MedicalOnline-on közzé tett PwC kutatásból vált ismertté tényszerűen az a korábban is sejtett adat, miszerint az orvosok mindössze 27 százaléka bátorítja betegeit m-Health típusú alkalmazások használatára, míg 13 százalékuk kifejezetten és aktívan ellenzi ezt; 42 százalékuk azt tartja aggasztónak, hogy ezek az eszközök növelik a betegek függetlenségét. A PwC szerint ugyanakkor óriási a várakozás az egészségügyi mobil applikációk iránt. A cég nemzetközi felmérésében résztvevők több mint 52 százaléka szerint az új alkalmazások a következő három évben kényelmesebbé, költségkímélőbbé és színvonalasabbá tehetik az ellátást. Az orvosok és a finanszírozói kör hatoda vélte úgy, hogy az eszközök széleskörű térnyerése elkerülhetetlen, míg a szakértők azt vallották: bizonyos, hogy az m-Health szolgáltatások, így például a konzíliumok, a különféle távmegfigyelő monitorok, az online konzultációk, a vezeték nélkül elérhető kórtörténet-adatbázisok vagy vizitemlékeztetők az ellátás fontos részét képezik majd, abban viszont már kételyeiknek adtak hangot, hogy a változások mennyire gyorsan mehetnek végbe az egészségügyben.

Különösen igaz lehet ez Magyarországra, ahol Barsi Éva, a PwC Magyarország cégtársa szerint azért lehet potenciál ezekben a szolgáltatásokban, mert az egészségügy jelenlegi helyzetén viszonylag kis ráfordítással tudnának javítani. Ez derült ki most a Telenor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye öt kórházában, 120 beteg bevonásával indított pilot-programja eredményeiből is, melyről egyebek mellett Christopher Laska vezérigazgató és Klausz Ferenc vállalatfejlesztési vezérigazgató-helyettes beszélt, azt is jelezve: win-win megoldások lehetségesek az egészségügyben az m-Health megoldások alkalmazása során. (A projektről készült videofilm itt tekinthető meg.)

A pilot során, 2011-2012-ben összesen mintegy 50 ezer egészségügyi mérést végeztek el, amelyhez 480 mobil eszközt osztottak ki szív- és diabéteszes betegeknek. Az eszközökkel vércukorszintet mértek, vérnyomást monitoroztak, és az orvosok a mobil eszközök segítségével gondozták a pácienseket. A kilenc hónap alatt az intézmények költségei húsz, a betegeké összességében 30 százalékkal csökkentek, az utazási kiadások elmaradása, a kórházi napok számának csökkenése miatt és azért, mert a „távmódszer” miatt kevesebb szakember is elegendő volt a betegek felügyeletére.

A „kísérletet” a betegek nagy örömmel fogadták, ám mint arra Meskó Bertalan kutatóorvos, a webicina.com vezetője, a MedIQ blog szerzője is figyelmeztet: ma még sokszor emlékeztetni kell az egészségügyieket például arra, hogy internethasználat esetén nem az információs többlet okozhat bajt, hanem a szűrési hiba. Ő maga a debreceni egyetem mellett most már a Semmelweis Egyetemen is kurzust indít Közösségi média az orvoslásban címmel, amelyben a többi közt a helyes felhasználásra, keresésre, ha úgy tetszik, „digitális íráskészségre” tanítja a jövő doktorait annak érdekében, hogy kisebb legyen a feszültség a neten is tájékozódó beteg, és az ezt a helyzetet sokszor elutasító orvos között. 

Minderre nagy szükség is van, a Telenor jövőképe szerint a jövőben ugyanis „csak a mobil” elég lehet az előrelépéshez; hitvallásuk szerint nem is véletlen, hogy a sztetoszkóp óta az okostelefon a legnépszerűbb orvosi eszköz. A betegek szakmai segítséget kaphatnak távmonitorozással, emberi méltóságot, ha emiatt például a demens betegeknek nem kell otthonba költözniük, ám az orvosok számára is könnyebbséget jelentene, ha könnyedén hozzáférnének a betegek életútjához, mert azt mondjuk mobilokon tárolnák.

Az egészségügy jövője az okostelefonokkal és táblagépekkel nyilvánvalóan megváltozott, a következő lépéshez azonban tudatos, ha úgy tetszik, proaktív betegek, magas szintű információmegosztási hálózatok kellenek, és nem utolsó sorban olyan orvosok, akik értik és használják is a technológiát – vallják. A Boston Consulting Group és a Telenor Csoport 12 országban elvégzett felmérése alapján az mindenesetre már most elmondható: éles különbség figyelhető meg a világ különféle régiói között abból a szempontból is, hogy az adott helyen mire érdemes használni egy-egy mobil alkalmazást.

Míg a leginkább fejletlennek számító Bangladesh környékén az anyák és az újszülöttek halálozásán tudott 30 százalékkal javítani a telekommunikáció, Oroszország, Thaiföld vagy Malaysia területén a tbc felderítésében értek el jelentős sikereket. A tanulmány szerint a következő fejlettségi szintnek megfelelő Magyarország, Szerbia és Montenegró egészségügyi kasszája számára mintegy 40 ezer kórházi éjszaka költségeit lehetne megspórolni ezekkel az eszközökkel, de nem mellékes az sem, hogy a legfejlettebbnek számító Norvégia vagy Svédország az emberi méltóság megőrzése terén léphetne még elébb, ha elkerülhetővé tenné a betegek számára a felesleges viziteket. A cég tanulmánya állítja: a fejlett régióban a teljes megtakarítás évente 2,4 milliárd eurót jelentene az egészségügynek.

A felmérésben szereplő 112 ország 82 százalékában legalább egyféle m-Health szolgáltatás működött, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint azonban a már működő alkalmazásoknak mindössze 4,4 százaléka nincs kísérleti fázisban. A szakértők állítják: mindez akkor terjed lassan, ha az adott terület nem kap prioritást, ha nincs hozzá kellő tudás, netán pénz.

Magyarország azonban más szempontok miatt is speciális helyzetben van – véli Rab Árpád, a BME Információs Társadalom és Trendkutató Központ igazgatója. A magyar ember mobilszerető, egészségtelenül él, és az is igaz, hogy sokakkal szemben az országnak vannak digitalizált adatbázisai. Lehetőségek és igények egyaránt vannak tehát a mobil egészségügyi alkalmazások elterjedésére, ám gondot jelentenek a motivációs problémák (sokszor akkor sem kell az eszköz, ha a lehetséges felhasználó nem is tudja, mi fán terem), valamint, hogy nálunk elsősorban a fiatalok aktív alkalmazás-felhasználók – de nem az egészségügy területén…