Fiókban hever a nemzeti kardiovaszkuláris mentőterv
Miközben a szív- és érrendszeri betegségek évente a hazai GDP 1,5%-át emésztik fel, a szakma által kidolgozott Magyar Kardiovaszkuláris Stratégiai Terv már fél éve érdemi reakció nélkül fekszik az egészségügyért felelős tárcánál – hangzott el az eLitMed szerint a Magyar Kardiológusok Társasága balatonfüredi kongresszusán.
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora előadásában rámutatott, hogy az elmúlt évtizedben a döntéshozók körében az a téves szemlélet gyökeresedett meg, hogy a kardiológia egy „megoldott probléma”, így a forrásokat és a stratégiai fókuszt szinte kizárólag az onkológiára kell fordítani. A rektor hangsúlyozta, hogy a népegészségügyi adatok szerint Közép-Kelet-Európában továbbra is „dübörögnek” a kardiovaszkuláris megbetegedések, és a halálozási mutatók messze elmaradnak a nyugati trendektől.
A professzor elkeserítőnek nevezte, hogy a több mint húsz hazai szaktekintély által kidolgozott, konkrét cselekvési tervet tartalmazó stratégiai dokumentumra a minisztérium lassan fél éve nem adott érdemi választ. Kijelentette: a szakma nem adja fel, leporolják az anyagot, és az új kormányzati szereplőknek is elküldik. A rektor emellett megdöbbentő strukturális hiányosságként említette, hogy miközben az alapellátás fejlesztése elindult, egyes járóbeteg-szakrendelőkben (példaként a gödöllőit említve) még egy alapvető szívultrahang-készülék sem állt rendelkezésre. A technológiai kitörési pontot az EKG-diagnosztikába integrált mesterséges intelligenciában (MI) látja, amely 98%-os biztonsággal képes kiváltani a humánerőforrás-igényes telemetriás konzultációkat.
Diagnosztikai vákuum és rendszerszintű problémák
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői súlyos hozzáférési egyenlőtlenségekről számoltak be. Vokó Zoltán professzor kettős ellentmondásra hívta fel a figyelmet. Északkelet- és Dél-Dunántúlon a legnagyobb a betegségteher, de ott a legrosszabb az ellátáshoz való hozzáférés. Sürgette a reaktív finanszírozás átalakítását és a kardiometabolikus szindróma (CKM) korai szűrését.
Békássy Szabolcs (HAOSZ) a diagnosztikai „homokóra-effektust” elemezte, jelezve, hogy a háziorvosok nyitottak a kompetenciabővítésre, a praxisokba már megkezdődött a point-of-care (POC) ultrahangok telepítése.
Borbély Attila (MKT) pedig arra figyelmeztetett, hogy egyes régiókban 3 és 12 hónap között mozog a kardiológiai várólista, ami szívelégtelenség esetén végzetes lehet.
A szakemberek egyöntetű következtetése szerint a jövőt a hálózatosodás, a digitális adatátvitel és az alapellátás diagnosztikai megerősítése jelenti, ahol a háziorvosnál született leletet az MI percek alatt validálja, biztosítva a zárt betegutat, olvasható az eLitMed tudósításában.
