Figyelmi kontroll és diabétesz

Executive functioning and diabetes: The role of anxious arousal and inflammation című tanulmányukban Kyle Murdock és munkatársai arról számolnak be, hogy azoknál, akiknél alacsony szintű a stressz és a szorongás uralásának képessége, olyan metabolikus útvonalak aktiválódnak, amelyek gyulladásos citokinek, többek között interleukin-6 (IL-6) termelődését eredményezik, a krónikusan fennálló gyulladás pedig ismert módon cukorbetegség kialakulásához vezet.

Tanulmányukban a kutatók megjegyzik: a stressz a rossz egészségi állapot kockázati tényezője, és a magas szorongás-szint összefügg a cukorbetegség kialakulásával (Li és munkatársai: Diabetes and anxiety in US adults: Findings from the 2006 behavioral risk factor surveillance system. Diabetic Medicine). A cukorbetegek kb. 90%-a szenved 2-es típusú diabéteszben, ami megfelelő életmóddal (pl. diéta, testmozgás) megelőzhető, illetve kialakulása késleltethető, azonban a szorongó, illetve krónikus stresszel küzdő személyek esetében jóval nehezebb az egészséges életmód elérése (Stults-Kolehmainen és munkatársai (2014): The effects of stress on physical activity and exercise. Sports Medicine). Murdock és munkatársai vizsgálatukban ezért azt a célt tűzték ki, hogy megvizsgálják, a kognitív folyamatok milyen mechanizmussal vezethetnek cukorbetegség kialakulásához.

A stressz és a szorongás uralásának képessége összefügg a figyelmi kontroll vagy inhibíciós kontroll képességével, ami azt a képességet jelenti, hogy az illető képes a figyelmét elvonni a zavaró információkról és gondolatokról. Az alacsony inhibíciós kontrollal rendelkező személyek nagyobb szorongást élnek meg, gondolkodásuk kevésbé flexibilis, és kevésbé képesek az optimális megküzdési stratégia megtalálására, továbbá mivel általában is nagyobb figyelmet szentelnek a fenyegető információknak, kevésbé stresszteli viszonyok között is megnövekedett feszültségszintről számolnak be.

 A fokozott szorongás és az alacsony inhibíciós kontroll gyenge diabétesz-menedzsmentet eredményez, mivel az ilyen személyek kevésbé képesek betartani az előírásokat, még akkor is, ha szeretnék (Wasserman és munkatársai (2015): Practical strategies to enhance executive functioning and strengthen diabetes management across the lifespan. Current Diabetes Reports), kevésbé hajlamosak egészséges élelmiszereket, pl. zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani (Allom és munkatársai (2014): Individual differences in executive function predict distinct eating behaviours. Appetite), betartani a fogyókúrás követelményeket, megfelelő alvási szokásokat követni, illetve hajlamosabbak túl sok alkoholt fogyasztani.

Az is igaz továbbá, hogy a nagymértékű stressz nagy mértékű gyulladásos választ generál a nukleáris faktor-kappa B (NF-KB) aktivációján keresztül, mivel az NF-KB fokozza a gyulladásos citokinek, többek között az IL-6 termelődését. Ezért Murdock és munkatársai tisztázni akarták, hogy az inhibíció szintje összefügg-e a gyulladással. Vizsgálatukban 835 fő vett részt, akiknek mérték kognitív képességeiket, szorongásuk mértékét, majd két évvel később többek között BMI-jüket, IL-6- és HbA1c-szintjüket. Az eredmények szerint a kognitív képességeken belül az inhibíciós kontroll alacsony szintje önálló kockázati tényezője a magasabb IL-6-szint és a diabétesz kialakulásának. Mindez, mint a szerzők hozzáteszik, azt is demonstrálja, hogy az összefüggés nem fordított irányú, és nem a diabétesszel együttjáró betegségfolyamatok eredményezik az alacsony inhibíciós kontrollt.

Az eredmények számos intervenciós lehetőség szerepét is hangsúlyozzák, amelyekkel a diabétesz-incidencia csökkenthető lenne, így pl. a tudatosság alapú kognitív terápiák és a stimuláns medikáció javítja azinhibíciós kontrollt, a kognitív viselkedésterápia csökkenti a szorongás-szintet, illetve, hangsúlyozzák a szerzők, valamennyi olyan intervenció hasznos lehet a glikémiás kontroll javításában, amit az inhibíciós kontroll növelésére, a szorongás-szint csökkentésére terveztek.