Gyógyítás
Fenofibrátokkal a végtagi amputációk ellen
A Lancet című lap különszámában közzétett FIELD tanulmány keretében ausztrál kutatók 9795 középkorú, illetve idős (50–75 éves) cukorbeteg bevonásával vizsgálták, hogy a lipidcsökkentő kezelés miként befolyásolja a diabéteszes érelváltozások miatt szükségessé váló végtagi amputációk számát. A résztvevők véletlen besorolás alapján napi 200 mg fenofibrátot vagy placebót kaptak öt éven keresztül.
A követési idő alatt 115 beteg esett át végtagi amputáción, és ebben a csoportban nagyobb arányban szerepelt az anamnézisben szív- és érrendszeri megbetegedés, kisérőbetegség, nem traumás okra visszavezethető amputáció vagy bőrfekély; emellett nagyobb volt a dohányosok aránya és hosszabb a cukorbetegség fennállásának időtartama is, mint az amputációra nem szoruló betegcsoportban.
A fenofibrát-csoportban 36 százalékkal kisebbnek bizonyult az amputációk aránya, és még ennél is markánsabb – 47 százalékos – csökkenés mutatkozott a boka alatti („kis”) amputációk tekintetében azon betegek esetében, akiknél nem igazolódott a nagy erek megbetegedése. A boka feletti („nagy”) amputációk arányát nem befolyásolta, hogy a beteg fenofibrátot vagy placebót kapott.
A szerzők eredményeik nyomatékosítására idézik azt az adatot, mely szerint a diabetes érrendszeri szövődményeinek megoldására minden harmincadik másodpercben történik végtagi amputáció valahol a világon, ami – amellett, hogy az Egyesült Királyságban például 252 millió fontnyi, az Egyesült Államokban pedig évi 1648 millió dollárnyi többletterhet ró az egészségügyi ellátórendszerre – jelentősen rontja a betegek életminőségét, ezért mindent meg kell tenni az amputációk számának visszaszorítására – ennek hatásos eszköze lehet a fenofibrátok alkalmazása.
Dr. Simonfalvi Ildikó