Felzárkózó településeken folytatja a munkát a pesti háziorvos

Eörsi a Facebook-posztjaiban sokat írt az egészségügy helyzetéről, és rámutatott arra is, hogy szerinte a problémákat sokszor régi, kimondatlan társadalmi sémák okozzák, de bejegyzéseiben arról is szót ejtett, hogy miért választotta ezt a pályát, és hogy most miért döntött ennek elhagyása mellett. Taglalta az orvos–beteg viszonyt, a halálhoz való viszonyát és háziorvosok magára hagyatottságát is, mindezt meglepő őszinteséggel.

A háziorvosnak van egy közvetítő szerepe a fehérköpenyes egészségügy és a civil ruhás lakosság között. Régen azt hittem, hogy én a civilek nagykövete vagyok a fehér ruhások között, de mára átálltam a másik oldalra. Én egy orvos vagyok, aki viszonylag közel jött az emberekhez – áll az egyik bejegyzésében.

A hiányzó protokollokról az alábbiakat közölte:

Az egyes szakmai társaságok csak a saját területükön érvényes eljárásrendet írják meg, például melyik korcsoportban milyen gyakran legyen emlőszűrés, de hozzám a rendelőbe nem egy emlő jön be az ajtón, hanem egy ember, akinek egyébként vastagbele meg tüdeje is van, tehát nekem egyesített protokollban kell gondolkoznom.

Eörsi úgy gondolta, hogy a háziorvosi praxis kihívása egész életre fog szólni, és azt sem tagadja, hogy a járvány okozta daráló is szerepet játszott abban, hogy megért benne a változtatás igénye. Elárulta azt is, hogy továbbra is háziorvosi munkát szeretne végezni, de nem praxisban, hanem csapatban szeretne dolgozni, ahol tudnak egymástól tanulni.

Megtaláltuk egymást a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programjával (MMSZ NAEP). Felzárkózó településeken végzünk telemedicinális alapú ellátást. Nagyon jól képzett csapat, a legjobb technikai háttérrel biztosít személyre szabott ellátást a legnehezebb sorsú települések lakosságának – írta a posztban.