Felszabadító dopaminfelszabadulás

A dohányosnak erősen kell akarnia a cigaretta elhagyását, és keményen kell dolgoznia az eredményért. Ezt teszi lehetővé a farmakoterápia, amely új készítménnyel gyarapodott.

  A cigaretta elhagyásának megkönnyítését szolgáló készítmények választéka eddig a nikotinpótló készítményekből és az eredetileg antidepresszívumként kifejlesztett bupropionból állt (lásd keretes írásunkat). Ezek révén általában megkétszerezhető a sikeres leszokási kísérletek aránya, de az eredmények még így is elmaradnak a kívánatostól. Szeptemberben a korábbiakétól alapvetően különböző hatásmechanizmusú új készítmény, a vareniclin (Champix, Pfizer) kapott forgalomba hozatali engedélyt az Európai Unió egész területére. A szer január óta hazánkban is elérhető.
   A vareniclin az alfa4-béta2 nikotinos acetilkolin receptor részleges agonistájaként stimulálja a dopamin felszabadulását, ezzel mérsékli a nikotinmegvonási tüneteket és a késztetést a rágyújtásra. Ugyanakkor parciális antagonista hatásával gátolja a nikotin kötődését a receptorokhoz, kikapcsolva annak dohányzást megerősítő hatását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vareniclin megkönnyíti a cigaretta elhagyását, rágyújtáskor pedig elmarad a kellemes hatás.
   A szerrel végzett harmadik fázisú klinikai vizsgálatok során a bupropionnal, illetve placebóval szembeni hatékonyságot vizsgálták (JAMA 2006;296:47–55; és 2006;296:56–63), valamint azt, hogy fenntartó kezelésként alkalmas- e a visszaesés megelőzésére (JAMA 2006;296:64–71).
   Az USA-beli két multicentrikus vizsgálatban valamivel több mint 2000, húsz évnél régebb óta naponta legalább 10 cigarettát elszívó dohányos vett részt. (Több mint 80 százalékuk próbálta korábban abbahagyni a dohányzást.) Véletlen besorolás alapján 12 hétig vareniclint, bupropion SR-t, illetve placebót kaptak. A kezelési időszak után még háromnegyed évig követték őket: csakúgy, mint a gyógyszerszedés alatt, személyes találkozók és telefonos interjúk során számoltak be dohányzási helyzetükről, és mérték az általuk kilélegzett levegő CO-tartalmát. Emellett kérdőívvel mérték a cigaretta utáni sóvárgást, a megvonási tüneteket és a dohányzás megerősítő hatását. Absztinensnek azt tekintették, akinél a kilélegzett CO értéke 10 ppm alatt volt és/vagy a viziteken vagy telefonon azt állította, hogy legalább négy hete nem dohányzott. A folyamatosan absztinensek aránya minden időpontban szignifikánsan magasabb volt a vareniclint szedők körében, mint akár a bupropion-, akár a placebocsoportban. A nemek között nem mutatkozott különbség. A pszichológiai hatások (cigaretta utáni sóvárgás, nyugtalanság, a dohányzás élvezete és „jutalmazó” hatása) és az étvágyfokozódás mérséklése szempontjából a vareniclin kedvezőbb volt a placebónál, és mintegy kétszeresen felülmúlta a bupropiont. Az absztinensek testsúlya a kiindulási állapothoz képest mindhárom csoportban hasonló mértékben (átlagosan 2–3 kg-mal) gyarapodott a kezelés végére.
  Egy másik nemzetközi vizsgálat azzal foglalkozott, hogy javítja-e a vareniclin hatásosságát, ha meghosszabbítják az alkalmazás idejét. A vizsgálat egy 12 hetes nyílt szakaszból, egy 12 hetes kettős vak szakaszból és egy 28 hetes követési szakaszból állt. A gyógyszerszedés és a követés ideje alatt is rendszeresen sor került a dohányzási helyzet megbeszélésére, tanácsadásra, és – a leszokás ellenőrzéseképpen – a kilélegzett levegő CO-tartalmának mérésére. Az eredmények szerint szignifikánsan csökkenti a visszaesések arányát, ha a vareniclint 12 helyett 24 hétig alkalmazzák. A hosszabb kezelés eredményeként lényegesen többen maradtak absztinensek egy év elteltével is. A kedvező eredményt torzítja, hogy a meghosszabbított alkalmazás szelektált betegcsoportnál történt: csak azok kaphatták a gyógyszert a második 12 héten is, akik az első 12 hetes időszak végén nem cigarettáztak. A meghosszabbított alkalmazás hatásosságát az eredeti betegpopulációra számítva az 52. héten is absztinensek aránya kisebb lett volna, mint azokban a vizsgálatokban, ahol csak 12 hétig szedték a páciensek a gyógyszert.
   A vareniclin segítséget jelenthet azoknak is, akik az eddigi készítményeket mellékhatások, ellenjavallatok, a nikotintól való idegenkedés stb. miatt nem tudták vagy akarták használni. Azonban néhány negatívummal is számolni kell. A vareniclint szedő páciensek körében közel 30 százalékban fordult elő hányinger, szignifikánsan gyakrabban, mint a bupropionvagy a placebocsoportban. Ennek ellenére a vizsgálatot idő előtt félbeszakítók aránya vareniclin mellett volt a legkisebb.