Félreállítás után cselekvési terv készül
Februárban hozza nyilvánosságra az egészségügyért felelős államtitkárság a rendszer átalakításáról szóló cselekvési tervét – írja a Népszabadság.
A lap úgy tudja, a dokumentumot a Semmelweis-terv vitairata és az arra érkezett reagálások alapján állítják össze. Eddig 160 szervezet véleményezte az alapdokumentumot és csaknem kétezer oldalnyi a reagálásokból készült összegzés. Amíg azonban mindez kormányprogrammá válik, Szócska Miklós és csapata hozzálát az ellátórendszer átalakításához.
Az egészségügyért felelős államtitkárság az uniós elnökség alatt a kötelező kamarai tagságot visszaállító törvényen túl kizárólag a rendszer működőképességét biztosító jogalkotásra készül, de máris hozzálát az ellátórendszer átalakításának előkészítéséhez. (Ez lényegében azt jelentené, hogy a szakemberhiány és az ellátás folyamata közt teremtene összhangot azzal, hogy a drága ellátásokat egymillió lakosonként újraszervezné.) Ugyan köztudott, hogy az egészségügy átalakítása nem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumon, hanem elsősorban az alkotmánymódosításon és az ugyancsak módosítani tervezett önkormányzati törvény sorsán múlik, az államtitkárság szakértői mégis elérkezettnek látják az időt a Szócska-féle program megvalósítására.
Szócska Miklós teret nyert Mikola István és Pesti Imre új pozícióba helyezésével
Részben biztató jelként értékelik, hogy a párt erős, a tárcával olykor vitatkozó egészségpolitikusait éppen a kormányfő „állította félre” azzal, hogy Mikola István uniós, Pesti Imre pedig közigazgatási feladatot kapott. Így nagyobb cselekvési tere lett a Szócska Miklós által irányított csapatnak. A novemberben ismertetett Semmelweis terv vitairatán kívül más vagy egyéb hivatalos kormányprogram továbbra sincs az egészségügy átalakításáról.
A Népszabadság úgy tudja: február közepére elkészül az egészségügyért felelős államtitkárságon a Semmelweis-terv vitairata, illetve az arra reagáló vélemények "összefésülésével" egy konkrét cselekvési terv, amely végül az ágazati átalakítás kormányzati programjának alapja lehet. Ennek lényege, hogy körülbelül egymillió lakosonként, nagytérségenként szerveznék meg az orvosi szolgáltatásokat, így kilenc régió alakulna az országban. Az úgynevezett Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságok koordinálnák, azok határoznák meg, hogy hol, melyik intézmény, milyen szolgáltatásokat nyújtson. A gyakran előforduló betegségeket mindenhol ellátnák, ám a ritka és speciális szaktudást, valamint a drága eszközöket nagyobb kórházakba telepítenék. Mindez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi ellátási centrumok, megyei kórházak, vagy egyetemi klinikák elvesztik meglévő szolgáltatásaikat, viszont ha valahol nincs meg a rentábilis gyógyításhoz a kellő betegszám, akkor ott fel kellene hagyni a tevékenységgel.