Ez legyen a magyar példa
Van mi ellen, miért küzdeni az európai, így a hazai egészségügyben – fejtegeti Csókay András a Magyar Idők hasábjain.
Az utóbbi évtizedek legfontosabb mondata hangzott el az európai, így a magyar egészségkultúrában és oktatáspolitikában Kásler Miklós professzor úr szájából, még a választások előtt. Nem csoda, hogy ő lett az emberi erőforrások minisztere. Előzőleg annyit mondott az MTA tagjaként, neves rákkutatóként és intézetvezetőként, a gyógyításban aktívan részt vevő, nem íróasztal mögött ülő professzorként, szabadon idézve: „Ha a tízparancsolatot betartanánk, a halálozást okozó betegségek nyolcvan százaléka nem lenne.”
Sajnos az európai orvostudomány mindezt nem érti, nem ismeri fel. A legmagasabb szintű tudomány viszont tudja, mert szinte minden Nobel-díjas tudós mély istenhitről tesz tanúságot élete vége felé. Tíz éve, a 2008-as stressz-világkonferencián Budapesten sok minden elhangzott.
Nagyon sok okos előadás volt a stresszről, a félelemről, azok biokémiai hátteréről, gyógyításáról, de a legfontosabbat nem merték kimondani a tudósok. Azt, hogy a stresszt, amely a halálokok kilencven százalékában a fő faktor, egyedül a tízparancsolat betartása tudja igazán kezelni.
A stresszt okozó félelmeinket, amelyek a bűnökből és a következményes bűntudatból, lelkiismeret-furdalásból származnak – függetlenül attól, hogy ezt bevalljuk magunknak vagy sem – meggyógyítja a bűnbánat, Krisztus megbocsátó jelenléte azonnal elűzi, ahogy az evangéliumban annyiszor le van írva.
Ahogy a miniszter úr mondta, ha a tízparancsolat elterjedne a hazai egészségügyben, talán még a hálapénz is megszűnhetne, ami mindent szétver, oktatást, betegellátást, tudományt.
Gyakori, hogy amíg a hálapénz reményében tapasztalt orvosok könnyű betegségekkel, műtéttel foglalkoznak, a nehéz esetek rámaradhatnak a képzetlen fiatalokra, így persze, hogy sokszor elegük lesz, és elmennek. Amíg a féltékenység, az irigység szétzilál egyes szakmákat, persze, hogy van javítanivaló a betegellátáson.
Személyes tapasztalatként érzékelem, hogy milyen nehéz rávenni az európai és hazai idegsebész-vezetőket arra, hogy a nehéz agysebészeti műtéteket naponta gyakoroljuk friss elhunytakon, a reguláris boncoláson belül, ne pedig élőkön gyakoroljunk. A virtuozitás tanulható lenne szövődmények nélkül.
Csókay András idegsebész teljes írását a Magyar Idők közli.
