Érfejlesztés „szívnadrággal”

Természetesen már régóta tudunk a kollaterális erekről, azok tágulékonyságáról, és vérellátást javító hatásáról – azaz az artériaképződésről, más néven az arteriogenesisről. Csak éppen alábecsültük ezt a természetes öngyógyító folyamatot. Talán azért is, mert nem ismertük a pontos élettani hátterét. Ma már ismert, hogy ezek az alig látható, egy-két tized milliméter átmérőjű megkerülő erecskék, amikor baj van, fantasztikus mértékben képesek kitágulni, és eredeti nagyságuk többszörösére ismegnőhetnek. A folyamatot beindító inger meszesedés miatt beszűkülő főérben megnövekedő nyomás.

 

Ugyanis ha valamely artéria (a szívben, az agyban, a lábban – gyakorlatilag bármely szervben) megvastagszik, elmeszesedik, a szűkebb érben felgyorsul a véráramlás. Ezzel megnő benne a nyomás, és az áttevődik a belőle kiágazó apróbb kollaterális erekre. A nagyobb nyomás „beindít”, bekapcsol az érfal sejtjeiben bizonyos géneket. Ezek hatására – több bonyolult élettani lépésen keresztül – olyan, úgynevezett növekedési faktorok, kemokinek termelődnek, amelyek végső soron a kollaterális erek burjánzásához, növekedéséhez vezetnek.

Ezt a folyamatot, az arteriogenesist, az egészséges életmód, a sport, a rendszeres fizikai erőfeszítés, szóval az egészséges életmód is serkenteti. Járáskor, futáskor a megfeszülő izmok nemcsak a lábban fokozzák a véráramot, de gyorsabb, erőteljesebb összehúzódásokra ingerlik a beteg szívet is: így az érelmeszesedés következtében beszűkült koszorúserek „segítségére sietnek” a kollaterális erek, melyek fokozatosan kitágulva, átveszik a vérellátás jelentős részét. Christian Seiler maratonfutó berni szívgyógyász az arteriogenesis gyógyhatását magán próbálta ki.

 

Az 53 éves orvos négy hónapon át heti nyolc-tíz órát futott. Az azt követő objektív vizsgálatok szívének kollaterális erein átfolyó vér mennyiségének 60 százalékos növekedését bizonyították. Természetesen az arteriogenesis kialakulásához idő kell. Ha hirtelen záródik el egy ér, például stroke (agyi katasztrófa) vagy szívinfarktus miatt, akkor nincs idő erre a kompenzáló mechanizmusra, és a vérellátásból kieső szövetek gyorsan elhalnak, annak minden következményével egyetemben. Ám ha az erek beszűkülése fokozatos, akkor beindul ez a vérkeringést helyreállító önregeneráló mechanizmus.

 

A nagy felfedezés az, hogy a folyamat mesterségesen felgyorsítható, és ezzel az érszűkület miatt beszűkült funkciójú szervek is (többé-kevésbé) rendbe hozhatók. Ez különösen a súlyos, mozgásképtelen betegeknek, például a szélütés, súlyos lábérszűkület miatt mozgásképteleneknek segíthet, akiknél nem működik az izompumpa és ezért nem indul be az arteriogenesis folyamata. A szív koszorúerei is annyira elmeszesedhetnek, hogy a betegnek jártányi ereje sem marad.

 

Számukra talált ki Ivo Buschmann, a híres berlini Charité Kórház kutatója, egy különös, nyomásvezérelt nadrágot. Mint arról a Der Spiegel beszámolt, a mozgásképtelen betegek ruhája alá vérnyomásmérőhöz hasonló felfújható ballont applikáltak, melyeket egy gép szép sorjában, alulról felfelé ritmikusan felfújt. Ennek hatására a láb izmai és erei összenyomódtak, a végtag „hullámzani” kezdett. „Járt” a láb az ágyon, és valóban: a gép a járást, mozgást pótolta. Ezt a „szívnadrágot” hét héten át, naponta egy óráig, összesen 18 súlyos szívbeteg viselte. Ezt követően az elkerülő érhálózat kitágult, és a kapacitása átlagosan 87 százalékkal megnőtt.

Természetesen ez csak egy kiegészítő kezelés. Annál is inkább mert méregdrága. Csupán a gép 90 ezer euróba, mintegy 25 millió forintba kerül. De a jövőben, az egyelőre kísérleti stádiumba lévő eljárás az érszűkületes betegek terápiájának nagyon fontos részévé válhat. Ugyanis a kísérletbe bevont szívbetegek mindegyikénél csökkentek a panaszok, és közülük többen képesek voltak újra lábra állni. Ekkor már a természetes mozgás, a járás, a rendszeres sport vette át a gép szerepét. Azaz a betegek a az arteriogenesis, a kisegítő erek erősödésének, tágulásának természetes öngyógyító útjára léptek. Több betegnél sikerült elkerülni a korábban tervezett bypass műtétet is, mert az újonnan képződött „biológiai bypass”, a megvastagodott kollaterális artériák, feleslegessé tették az új erek beültetését. A kísérletek folytatódnak.