hirdetés

 

Epigenetikai okai is vannak a menopauza utáni kardiovaszkuláris rizikó növekedésének

A hormonális jelátvitel és a molekuláris szabályozási hálózatok kölcsönhatása alapvető szerepet játszik a posztmenopauzális nők kardiometabolikus egészségének alakulásában.

A Virginia Tech kutatói arra hívják fel a figyelmet, hogy a menopauza utáni fokozott kardiovaszkuláris kockázat nem csupán a hormonális változások következménye lehet, hanem befolyásolja az is, ahogyan az ösztrogénszint csökkenése hat a gének működésének szabályozására. A Cells folyóiratban megjelent tanulmány szerint egyre több bizonyíték utal arra, hogy az ösztrogénszint csökkenése epigenetikai módosulásokat idéz elő, vagyis olyan kémiai változásokat, amelyek meghatározzák, mikor kapcsolnak be vagy ki bizonyos gének. Ezek a folyamatok magyarázatot adhatnak arra, miért nő meredeken a szívbetegségek, a diabétesz és más anyagcsere-eredetű kórképek előfordulása a menopauzát követően.

A kutatás kiemeli, hogy az ösztrogénvesztés, a génszabályozás megváltozása és a kardiovaszkuláris egészség között összetett kapcsolat áll fenn. Az epigenom – vagyis a DNS szerkezetét nem módosító, de a génműködést befolyásoló kémiai jelzések összessége – eddig főként az emlődaganatok kutatásában kapott hangsúlyt, míg a szív‑-és érrendszerben betöltött szerepéről jóval kevesebb ismeret áll rendelkezésre. Sumita Mishra, a tanulmány első szerzője szerint a daganatbiológiából ismert ösztrogénfüggő szabályozási útvonalak a kardiometabolikus egészségben is meghatározóak lehetnek. A szívbetegség a nők vezető haláloka, és a kockázat a menopauza időszakában, illetve azt követően jelentősen emelkedik.

Mishra hangsúlyozta, hogy a menopauza és a szívbetegség kapcsolatát eddig elsősorban az ösztrogénhiányra vezették vissza, ám a mostani eredmények azt mutatják, hogy a háttér ennél jóval összetettebb. A génreguláció változásainak középpontba helyezése olyan új kezelési irányokat nyithat meg, amelyek túlmutatnak a hagyományos hormonterápián, és közvetlenül célozhatják az érintett molekuláris útvonalakat. A genetikai hajlam és a környezeti tényezők – például a táplálkozás, a fizikai aktivitás vagy az anyagcsere‑zavarok – szintén kölcsönhatásba léphetnek ezekkel a szabályozási folyamatokkal, tovább alakítva a menopauza utáni kardiovaszkuláris kockázatot.

A tanulmány nem egyetlen új mechanizmust azonosít, hanem egy átfogóbb szemléletet kínál: azt, hogy a hormonvesztés hosszú távon befolyásolja a szervezet olyan összekapcsolt rendszereit, amelyek a szív- és anyagcsere-egészség fenntartásában kulcsfontosságúak. A kutatók rámutatnak, hogy a posztmenopauzális nők kardiometabolikus betegségeinek kezelésében alkalmazott terápiák – például a lipidszint‑csökkentők, a GLP-1 receptor agonisták, az SGLT2-gátlók vagy az életmódbeli beavatkozások – több ponton is keresztezik az ösztrogén által befolyásolt génszabályozási útvonalakat. Egyre több adat utal arra, hogy ezek a kezelések képesek módosítani a metabolikus és gyulladásos jelátviteli hálózatokat, sőt bizonyos esetekben a DNS szabályozásának módját is, így összekapcsolva a jelenlegi terápiákat a menopauzához társuló biológiai változásokkal.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi ismeretek jelentős része laboratóriumi és preklinikai vizsgálatokból származik, ezért további humán kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogyan zajlanak ezek a folyamatok a valós életben, hosszabb időtávon. Mishra kutatócsoportja jelenleg is olyan vizsgálatokat folytat, amelyek a metabolikus és génszabályozási útvonalak összekapcsolódását elemzik kardiometabolikus betegségekben, különös tekintettel a posztmenopauzális egészségre.

A mostani eredmények összhangban állnak a kutatócsoport más vizsgálataival is, amelyek a megőrzött ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFpEF) mechanizmusait elemzik. Ez a kórkép elsősorban nőket érint, gyakorisága a menopauza után nő meg, és szorosan kapcsolódik az elhízáshoz és az anyagcsere-zavarokhoz. A Hypertension folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók azt vizsgálták, hogyan változnak meg az ösztrogénfüggő jelátviteli útvonalak a szívben és az érrendszerben a menopauzát követően, és ezek miként járulnak hozzá a vaszkuláris funkciók és az anyagcsere-szabályozás módosulásához. A kutatási eredmények összességében arra mutatnak rá, hogy a hormonális jelátvitel és a molekuláris szabályozási hálózatok kölcsönhatása alapvető szerepet játszik a posztmenopauzális nők kardiometabolikus egészségének alakulásában. Ez a gyorsan bővülő tudásanyag hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben célzottabb, hatékonyabb stratégiák szülessenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére és kezelésére ebben a populációban.

 

Alexa képe a Pixabay-en
Alexa képe a Pixabay-en

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

A new explanation for the rise in heart disease risk after menopause

Estrogen, Epigenetics, and Cardiometabolic Health: Mechanisms and Therapeutic Strategies in Postmenopausal Women

 

Irodalmi hivatkozás:

Ailene Edwards et al, Estrogen, Epigenetics, and Cardiometabolic Health: Mechanisms and Therapeutic Strategies in Postmenopausal Women, Cells (2026). DOI: 10.3390/cells15060529

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink