Enyhe stroke nem létezik
Az enyhe stroke-ot elszenvedett személyek a felszínen teljesen rendben lévőnek tűnhetnek, de nagyon gyakran rejtett problémáik vannak, többek közt depresszió, látászavarok és gondolkodási nehézségek – ezt ismertették kutatók október 3-án, a Kanadai Stroke Kongresszuson.
Vizsgálatuk alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy új irányelveket kell alkotni a stroke-ok kétharmadát kitevő enyhe stroke-ok kezelésére és a típusos problémák szűrésére.
Dr. Annie Rochette, a Montreáli Egyetem dolgozója és munkacsoportja 200 kanadai személlyel készített interjút a stroke-ukat követő első hat hétben. „Enyhe stroke nem létezik” – mondta Dr. Rochette, aki arról számolt be, hogy a vizsgált személyek körében igen gyakori volt a depresszió és az álmatlanság – egynegyedük klinikailag is depressziósnak bizonyult.
„Ezeknek a betegeknek nagy kihívásokkal kell szembenézniük mindennapjaikban.” A személyek életminőségüket szignifikánsan rosszabbnak érezték, mint korábban.
A betegek általában fiatalabbak voltak, mint azok, akiknek súlyos stroke-juk alakul ki. A résztvevők átlagos életkora 62 év volt, míg a súlyos stroke az esetek 75 százalékában 65 évesnél idősebb embereket érint.
Az interjúk során kiderült, hogy a betegek aggódtak a munkába való visszatérés miatt (41 százalékuk dolgozott a stroke előtt), féltek, hogy nem tudják ellátni családjukat, vagy hogy nem fognak tudni autót vezetni. Ennek ellenére nagyon kevesen voltak köztük olyanok, akikben a kórházban ellenőrizték volna a vizuális és kognitív zavarokat, amelyeket nem olyan könnyű felismerni, mint a mozgászavart, és stroke utáni rehabilitációban is csak elvétve részesültek.
Az enyhe stroke-os betegek 25 százaléka csak sürgősségi ellátást kapott, de egyébként is az ilyen páciensek rendszerint legfeljebb egy-öt napot töltenek kórházban.
Foglalkozásterapeuták, neuropszichológusok vagy beszédterapeuták, akik a megfelelő szűréseket el szokták végezni, rendszerint nem is látják az ilyen betegeket. „Azt mondják nekik, hogy menjenek el a családorvosukhoz, de ezen kívül semmit nem tesznek velük, nem részesülnek rehabilitációban” – mondta Dr. Rochette. „Amikor újra autót kéne vezetniük, egyesek félnek a kormány mögé ülni.”
Az enyhe stroke után a betegeknek szembe kell nézniük azzal a veszéllyel is, hogy ismét stroke-juk lesz, és ez félelmet kelt bennük, bizonytalannak érzik a jövőt. „Ez a vizsgálat elsöpörte azt a mítoszt, hogy az enyhe stroke-nak nincs, vagy alig van következménye” – jelentette ki Dr. Rochelle.
Új kezelési irányelvekre van szükség – hangsúlyozzák a szerzők –, hogy az ilyen betegek is jobban hozzáférjenek a rehabilitációs ellátásokhoz, és könnyebben tudjanak visszatérni szokásos tevékenységeikhez.
Dr. Michael Hill, a Szív és Stroke Alapítvány szóvivője azt hangsúlyozta, hogy az enyhe stroke a jövőbeli stroke előrejelzője lehet. „Az enyhe stroke-on átesett emberekben ötször akkora a kockázata annak, hogy két éven belül újra stroke-ot szenvednek el, mint a teljes populációé. A megfelelő kezelés – kiemelten a depresszió kezelése – és a kockázati tényezők minél teljesebb eliminálása megelőzheti a második stroke-ot.”
