Emlőrák "családfa"
A mellrák okozta áttétek progressziójáról közöltek cikket a Nature folyóiratban a Semmelweis Egyetem kutatói, írja az egyetem honlapja.
Az emlődaganatok és áttéteik „családfáját”, filogenezisét írja le, és ezzel segíthet a primer daganat, illetve az áttétek kezelési sorrendjének felállításában az a nemzetközi, a Semmelweis Egyetem munkatársainak közreműködésével készült kutatás, amelyet a Nature Communications tudományos folyóirat közölt, írja a semmelweis.hu. A többek között a II. Sz. Patológiai és Intézet, az Onkológiai Központ, valamint a brüsszeli Jules Bordet Intézet kutatói közös cikkének egyik első szerzője dr. Székely Borbála onkológus rezidens, aki a cikk egyik utolsó szerzője, dr. Kulka Janina PhD-hallgatójaként csatlakozott évekkel ezelőtt a több mint 10 esztendeje tartó kutatáshoz.
Dr. Kulka Janina, a II. Sz. Patológiai Intézet igazgatóhelyettese elmondta, bő egy évtizede foglalkozik a primer emlőtumorok és áttéteinek egymáshoz való viszonyával. Az már viszonylag korán kiderült – és több, párhuzamos, egymástól független kutatás is bebizonyította –, hogy az elsődleges és az áttétes tumor között számtalan eltérés figyelhető meg. Ez alapjaiban változtatta meg a daganatos betegek kezelését, mivel hagyományosan minden tumor esetén ugyanazt a terápiát alkalmazták egy-egy páciens esetén, viszont ma már megfogalmazott irányelv, hogy áttétes emlőtumor esetén az áttétből újra meg kell határozni a terápia alapjául szolgáló paramétereket – ismertette az igazgatóhelyettes. Hozzátette, hogy a Nature-ben megjelent cikk egy mélyrehatóbb, szintén többéves vizsgálatsorozat eredménye: dr. Székely Borbála onkológus rezidens, aki jelenleg a Yale Egyetemen tartózkodik egyéves ösztöndíjjal, PhD-hallgatóként kezdett el Kulka Janinával dolgozni. A boncolási anyagarchívumot áttekintve mintegy 60 esetet gyűjtöttek össze a primer és az áttétes tumorok szövettani leírásával, és a betegek kórtörténetének feldolgozásával. Dr. Székely Borbála fél évet töltött ösztöndíjasként az USA-ban az MD Anderson Cancer Centerben, ahol a magyar származású dr. Pusztai Lajossal dolgozott együtt. Rajta keresztül került kapcsolatba a brüsszeli Institut Jules Bordet kutatójával, dr. Christine Desmedttel, aki szintén hasonló kutatással foglalkozott. Dr. Kulka Janina felidézte, hogy az új együttműködés kezdetén vett fordulópontot a kutatás, amikor is lehetőség nyílt megbeszélni az addigi eredményeket és a további lépéseket. Végül a kutatók csaknem 60 esetből választották ki azt a 10-et, amiből a széleskörű szakmai összefogással készült cikk megszületett.
