Ellenáll a gyógyszereknek az emberi agy
Bár az agy sajátos önvédelmi mechanizmusa képes védelmet nyújtani a szervezetre ártalmas anyagok és betegségek ellen, sok esetben éppen emiatt nem hatnak rá az életmentő gyógyszerek sem. A vér-agy gát ideiglenes megnyitásával a probléma orvosolható, az erre irányuló kísérletek ígéretesek, de a széles körű alkalmazás még várat magára.
Az emberi agyat megtámadó betegségek vizsgálata sok esetben megkönnyítette a szerv pontosabb megismerését. Így derült fény arra is, hogy az agy rendelkezik az egyik legkifinomultabb védekezési mechanizmussal. Azt a szűrőt, ami megakadályozza, hogy az agyba káros anyagok jussanak, vér-agy gátnak hívják; ez a gát azonban a hasznossága ellenére számos probléma forrása.
Bár a vér-agy gát csökkenti annak esélyét, hogy a szervezetre veszélyt jelentő események (betegségek, fertőzések vagy egy komolyabb mérgezés) az agyat is károsítsák, éppen ez nehezíti meg azoknak a betegségeknek a gyógyítását, amik közvetlenül az agyat támadják. Az Alzheimer- és Parkinson-kórt, vagy az agydaganatot orvosló készítményeket ugyanis a gát éppúgy megszűri, mint a káros anyagokat.
Szélsőséges esetekben megoldást jelenthet a koponya felnyitása, de ez csak vészhelyzetben vagy közvetlen életveszélyben indokolt. Az otthoni koponyalékelés elkerülése érdekében az orvostudomány számos kísérletet végzett, ami a gát ideiglenes megnyitásához vezethet.
A Columbia Egyetem orvosbiológiai mérnöke, Elisa Konofagou jelenleg egy új eljárással kísérletezik: ennek során magas intenzitású ultrahanggal célozzák meg a gátat. A kísérleti alanyként felhasznált egerekbe apró gázbuborékokkal töltött sóoldatot fecskendeznek, ami az ultrahangra reagálva másodpercenként milliónyi rezgést produkál. A gátat célzó hangullám a terv szerint eléggé fellazíthatja a vérerek és a sejtek közötti kötést ahhoz, hogy az egerekbe injekciózott gyógyszer is átjuthasson rajta. A kísérlet eredményes volt: a készítmény az ultrahang hatására képes volt az agyba áramlani. A kísérletet követően a gát néhány óra alatt regenerálódott, minimálisra csökkentve annak az esélyét, hogy más, ártalmas fertőzések támadhassák meg az agyat.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az eljárás embereken is használható lenne. Az ígéretes kezdeményezések ellenére a szélesebb körű alkalmazásra még várni kell. A különféle módszereket alapos vizsgálatnak kell alávetni, mire beigazolódhat, hogy nem ártalmasak az emberi szervezetre sem. A kutatások azonban lassan haladnak. Ennek oka, hogy a kísérletek költségesek, ám mivel radikális beavatkozásokról van szó, az átlagosnál alacsonyabb pénzügyi támogatást kapnak.
