Ónodi-Szűcs Zoltán a GYEMSZI új főigazgatója

Ónodi-Szűcs Zoltán kinevezése nem meglepő annak fényében, hogy Zombor Gábor új egészségügyért felelős államtitkár ugyan „vállalja a felelősséget” mindenért, ami az egészségügyben történik, történt és történni fog, de első megnyilatkozásai azt sejtetik, újat hozhat őszinteségben, problémafeltárásban, a „kínos kérdések” napirendre vételében egyaránt.

Ha viszi ezt a „vonalat”, ha a helyi politikusok nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy „befogják a száját”, illetve a Miniszterelnökséget vezető Lázár János nem fordul szembe vele, akkor jó csapattársat választott, hisz Ónodi-Szűcs Zoltán GYEMSZI alkalmazottként, TESZK vezetőként sem rejtette véka alá véleményét, még akkor sem, ha az általa ecsetelt kép nem volt épp rózsaszín. Márpedig nem volt.

Emlékszik? – A Semmelweis Terv margójára

„Az ellátást már rég nem a betegek igényei alakítják, hanem a szolgáltatók érdekei” – ez az első emlékezetes kijelentése a Debreceni Önkormányzati Egészségügyi Holding Zrt. korábbi vezérigazgatójának, mely a nevéhez köthető a Szócska Miklós által vezetett egészségügyi ciklusban. Ónodi-Szűcs Zoltán 2011 októberében a MEKE rendezvényén adta elő „A Semmelweis Terv margójára” címmel publikált vitairatot a Budapesti Teljesítménymenedzsment Kutatóközpont nevében, melyet közölt a Medical Tribune (IX. évfolyam, 20. szám; 2011. október 6.) és a MedicalOnline is.

A megdöbbentő számokat tartalmazó és a lobbierők mozgását is megrajzoló vitairat egyebek között azzal szembesítette az egészségügyi döntéshozókat és az újságírókat, hogy bár Ónodi-Szűcs „vidéki emberként” maga is azt feltételezte, hogy „a budapesti intézményeknél folyik el rengeteg pénz” az egészségügyben, ez a feltételezés nem feltétlenül igaz. „Arra is gondoltam, hogy a pénzfelhasználás szempontjából a különbség nem lehet több 10, de legfeljebb 30 százaléknál, de háromszoros szorzót feltételezni nem mertem. Ez nem egy kontinens méretű ország, (…) nem a lakosság összetételében, az eltérő életkörülményekben kell keresni az ellátás színvonalbeli különbségeit. Nem tudom mással alátámasztani a sokkoló tényeket, csak az időközben eltorzult ellátórendszerrel” – magyarázta lapunknak adott interjújában, arra is utalva: az elmúlt tíz évben beszéltünk ugyan az egészségügy problémáiról, de világosan senki nem mondta ki: nem a betegek miatt szorul újraélesztésre a rendszer. „A lobbi mentén alakult érdekeltségi rendszer, az átgondolatlan beavatkozások okozták a rendszer halálát. Az ellátást már rég nem a betegek igényei alakítják, hanem a szolgáltatók érdekei. Bárki nyugodt szívvel ostorozza a gyógyszergyártókat, amiért el akarják adni a termékeiket, miért gondolunk mást a kórházakról?”

Süket fülek

A vitairatot fogadó kezdeti lelkesedést sajnos nem követte pezsdítő, az igazságot kibogozni szándékozó szakmai vita, és azóta sem jelent meg a cikk állításait cáfoló munka. Sajnálatos az a tény is, hogy a vitairatban közölt eredményekre az egészségpolitika csak részben tudott reagálni, hiszen az intézmények állami átvétele, valamint az új fenntartó, azaz Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet szervezetének kialakítása minden erőforrást lekötött. A tanulmányt jegyző Budapesti Teljesítménymenedzsment Kutatóközpont szerzőinek egyike, Ónodi-Szűcs Zoltán korábban „külső szemlélőként” vetette papírra sorait, akkor viszont már a GYEMSZI munkatársa volt, így ha nem is döntéshozóként, de egészen közelről vizsgálhatta az egészségügyet. A második, „Egy elmaradt vita margójára” címmel megjelent tanulmány – ami ugyancsak hozzá köthető – megpróbált válaszokat találni az eredeti vitairat kérdéseire és azokra a felvetésekre is, melyeket a szakmai társadalom az elmúlt időszakban a közleménnyel kapcsolatban felvetett, valamint megpróbált a döntéshozók számára – talán túlságosan is merészen – javaslatokat megfogalmazni. Ebben a közleményben az eredeti vitairat ötödik fejezetében tárgyalt úgynevezett „egészségügyi Bermuda-háromszög” következményeire igyekeztek rávilágítani, azt feszegetve, hogy a kialakult helyzetért mennyiben tehetők felelőssé az intézmények.

A kérdés most már csak az, lép-e a GYEMSZI?

Az előző Orbán-kormány 2011 márciusában jelezte, hogy úgy döntött, május elsejével felállhat a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet. Az akkori egészségügyért felelős államtitkárság tájékoztatása szerint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi háttérintézményeinek egy része az új egészségpolitika és az egészségügyi struktúraátalakítás jegyében gazdasági együttműködésben folytatja tevékenységét. Az új szervezet az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet (EMKI) alapjain, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI), az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI), az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI), továbbá az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ (OSZMK) összeolvadásával jött létre. Az intézet teljes egészében átvette az EMKI, az ESKI, az OGYI és az ETI jelenlegi hatósági és egyéb szakmai feladatait, továbbá az OSZMK tevékenységének egy részét. Ezeken túlmenően, a Semmelweis Tervben lefektetett stratégiai céloknak megfelelően a GYEMSZI jövőbeni feladata lesz "az országos egészségügyi minőségfejlesztési és betegbiztonsági stratégia megalkotása, az egészségügyi intézmények közötti funkcionális integrációhoz szükséges kataszterek nyilvántartása, az ágazat informatikai központjának létrehozása" – olvashattuk akkoriban, azzal kiegészítve, hogy a GYEMSZI felel a nagytérségi egészségszervezési igazgatóságok kialakításáért, monitorozásáért, működteti a szakfelügyeleti rendszert és ez a szervezet végzi majd az ágazatot érintő európai uniós projektek menedzselését is.Sok minden nem így történt – a szakfelügyelet például a szakmai viták következtében kettévált: a hatósági feladatok továbbra is az ÁNTSZ-nél maradtak, hiszen egy szervezet nem ellenőrizheti önmaga tevékenységét.

Szócska Miklós a háttérintézményi átszervezésekről szóló konferencián jelentette be, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a tisztiorvosi intézményrendszer és a mentőszolgálat változatlan státuszban marad az egészségügyi háttérintézmények átszervezése során, s szintén megmarad a másodfokú hatóság szintjén az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH). Két területen viszont komoly átalakítást ígért: a szakmai háttérintézmények terén létrejövő nagy gyűjtő háttérintézmény, a GYEMSZI mellett a gyógyító intézmények, egyetemek orvoskarainak az oktatási államtitkársággal közös felügyeleti rendszeréhez egy menedzsment jellegű intézményrendszer kialakítását is tervezték.

2014 áprilisában a választásokat megelőzően a MedicalOnline elemzést közölt az egészségügyi kormányzat előző éveiről. Ebben egyebek között azt írtuk: egy-két kivételtől eltekintve nehéz őszinte beszédet hallani az egészségügy elmúlt éveiről, de akár egy-egy intézkedésről is; mintha mindenki félne, féltené a megélhetését jelentő pozícióját. Persze, hiszen mindenki nekik dolgozik – fogalmazta meg egy szakértő, nem a nyilvánosságnak szánva a kijelentést – a GYEMSZI névre keresztelt, elsők között létrehozott kórházfenntartó és módszertani központként működni remélt gigaszervezetre gondolva, amely még az államtitkárság által eredetileg nem akart államosítást megelőzően jött létre. Majd el is nyerte a valószínűleg legkisebb sikerélménnyel járó feladatot, mert kétségtelen tény, hogy nem lehet könnyű egy monstrumot irányítania.

Jelentős probléma volt, hogy a GYEMSZI, mely több saját, önálló identitással működő szervezet házasságából született, soha nem esett át szervezetfejlesztésen, soha, senki nem vette a fáradtságot arra, hogy összehangolja különféle intézményei tevékenységét. Ráadásul, egy folyamatosan növekvő, amorf, képlékeny struktúra jött létre; gyakran a benne dolgozók sem tudták, meddig is terjed a joguk és a felelősségük. Nem volt ritka, hogy házon belül egymással párhuzamosan dolgoztak ugyanazon az ügyön, nem volt tiszta, kinek, mi a dolga. A GYEMSZI munkatársai sokszor szándékuk ellenére sem tudták kellőképpen segíteni a hozzájuk tartozó intézményeket. Így aztán minden döntés döcögve haladt, ha haladt egyáltalán, gyakran hónapokat, fél éveket kellett várnia egy kórházigazgatónak egy engedély megadására.

A bizonytalanságot fokozta a Térségi Egészségszervezési Központok (TESZK) helyének és szerepének tisztázatlansága, melyeknek a nevükön kívül másuk nem nagyon volt. Jogkörük semmiképp, bár feladatuk lett volna bőven. Pedig van jó pár TESZK-vezető, aki friss személettel és alapos tudással rendelkezik ahhoz, hogy a norvég modellhez hasonló, valódi eredményeket garantáló racionalizálást hajtson végre saját „felségterületén”.

Elmaradt az a decentralizáció, mellyel a döntéseket közebb vihették volna a térségekhez – pedig ez lenne az ésszerű módja a rendszer továbbfejlesztésnek. Már ha egyáltalán lesz erre mód a jövőben. A rendszerben egyébként is folyamatosan jelen lévő bizalmatlanság és a nagypolitika igényeiből adódó érdekellentét miatti feszültség – mely gyakran az ellátásszervezés szempontjából az ésszerűségnek mondott ellent – rányomta a bélyegét az elmúlt évekre.

A kormánypárti képviselők oly mértékben „utálták” a kisgömböc módjára folyamatosan növekvő GYEMSZI-t, olyannyira nehezteltek a vezetőire, hogy sokan bosszút forralva, a parlamenti választásokat követően nem kevesebbet, mint a szervezet felszámolását tűzték zászlajukra. A Semmelweis Terv jövője kérdéses, vannak, olyan szirénhangok, melyek ismét a kormányhivatal alá rendezésről suttognak, írtuk akkoriban, és felvetésünk nem bizonyult alaptalannak. Zombor Gábor új egészségügyért felelős államtitkár már első konferencia-megszólalásán jelezte, hogy át fog alakulni a GYEMSZI szervezete és működési profilja, s bár ezt már nem ő mondta, megeshet, hogy a GYEMSZI a jövőben a kormányhivatalok alá tartozik majd.

Feldarabolhatják a GYEMSZI-t

Az InfoRádió Aréna című műsorában György István fővárosi kormánymegbízott például a kormányhivatalok feladatait bővítő tervezetekről szólva azt mondta, a Miniszterelnökség mintegy 50 olyan ügykört vizsgál, amely a kormányhivatalokhoz kerülhet, s ezekről ősszel dönthet az Országgyűlés. Jelenleg tehát kérdéses még, miként is alakul az egykori kisgömböc sorsa, tény viszont, hogy a kritikákat korábban megfogalmazó Ónodi-Szűcs, úgy tűnik, maga is kipróbálhatja az általuk megfelelőnek gondolt gyógymódokat. Zombor azt már jelezte, hogy az intézményvezetők valószínűleg visszakapják korábbi függetlenségüget, sőt, esetleg akár a kasszák házon belüli átcsoportosításáról is saját hatáskörben dönthetnek majd. A GYEMSZI jövőjéről még csak sejtette, hogy a mainál professzionálisabb működést vár majd el.