Elbutulás ellen féregterápia
Segíteni, de ártani is tud elménknek az ősi DNS. A kognitív hanyatlást a genetika és a férgek interakciója befolyásolhatja, írja az Arizonai Állami Egyetem Evolúció és Orvoslás Központjának tanulmánya.
Mindenki hallott már arról, hogy lehetséges rossz időben lenni jó helyen, azonban kevesen tudják, hogy lehetséges a következő együttállás is: jó génekkel rendelkezni rossz környezetben, írják az Arizonai Állami Egyetem Humán Evolúció és Társadalmi Változás Tanszékének, valamint Evolúció és Orvoslás Központjának kutatói. Azaz lehetséges, hogy egy genetikai mutáció (vagy allél), ami az egyik környezetben betegségkockázatot jelent a populáció számára, más körülmények között pozitív módon manifesztálódik.
A The FASEB Journal-ben megjelent tanulmány (Benjamin C. Trumble és munkatársai: Apolipoprotein E4 is associated with improved cognitive function in Amazonian forager-horticulturalists with a high parasite burden) szerint ugyanis az apolipoprotein E (ApoE) gén pl. különbözőképpen működik parazitafertőzés esetén, mint abban a nagyvárosi, indusztrializált környezetben, ahol eddig leginkább vizsgálták a hatását.
Az ApoE-fehérjék a koleszterin-metabolizmusban vesznek részt, segítik a zsírsavak agyba való továbbításának létfontosságú folyamatát, azonban az ApoE4-variánsok az ipari társadalmakban négyszeresre növelik az Alzheimer-betegség és az egyéb korral összefüggő kognitív hanyatlás kialakulásának kockázatát, valamint a kardiovaszkuláris megbetegedés esélyét is fokozzák.
Trumble magyarázata szerint tanulmányuk célja az volt, hogy újra megvizsgálják a globálisan előforduló ApoE4 allél potenciálisan káros hatásait olyan környezetben, ami fajunk evolúciós története és eddigi élete során sokkal tipikusabb volt, mint a mai ipari társadalmak közege, ezért az amazonasi hortikulturalista és gyűjtögető életmódot folytató Tsimane törzshöz fordultak. Mint Trumble kifejti, az emberi evolúció 99 százaléka során, 5-10 ezer évvel ezelőttig őseink kis csapatokban, vadászó-gyűjtögető társadalmakban éltek, és a növények, állatok háziasítása evolúciós szempontból teljes újdonságnak számít. Bár ma már bármikor elautózhatunk egy gyorsétterembe, és pár perc alatt összegyűjthetünk 20.000 kalóriát, vagy szükség esetén kórházi sürgősségi ellátást vehetünk igénybe, az emberi evolúció legnagyobb részében koránt sem ez volt a helyzet.
A Tsimane törzshöz hasonló populációk a trópusi viszonyok között, vízvezeték és csatornahálózat hiányában nagyban ki vannak téve a kognitív károsodást is okozó paraziták támadásainak, ezért azt várnánk, hogy azoknál az ApoE4-hordozó Tsimane-embereknél, akik egyben parazitafertőzésben is szenvednek, hamarabb és súlyosabb formában jelentkezik a mentális hanyatlás, mivel mind genetikai, mind környezeti rizikófaktorral rendelkeznek.
Azonban, mint a Tsimane nép egészségi állapotát és élettörténetét feltáró projekt eredményei bizonyítják, ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Azok a Tsimane-emberek, akik ApoE4-hordozók és egyben súlyos parazitafertőzésben is szenvednek, jobb kognitív funkcióval bírnak, mint a hasonló súlyosságú parazitafertőzésben szenvedő nem ApoE4-hordozók, még akkor is, ha figyelembe vesszük az egyéb befolyásoló tényezőket, így az életkort vagy az iskolázottságot. Azaz, állapítják meg Trumble és munkatársai, az allél segít fenntartani a kognitív funkciót környezeti egészségügyi fenyegetés esetén.
Azon ApoE4-hordozó Tsimane-emberek esetén, akik nem szenvednek parazitafertőzésben, a kognitív hanyatlás üteme hasonló az indusztrializált társadalmakban élőkéhez, ahol az ApoE4 csökkenti a kognitív teljesítményt. Vagyis ugyanaz a genetikai mutáció, ami segítségünkre van veszélyes környezet esetén, kártékonnyá válik a viszonylag biztonságos és steril ipari társadalmakban.
Azonban úgy tűnik, hogy az ApoE4 variáns szerepe sokkal több annál, mint hogy egyszerűen csak egy elromlott evolúciós maradvány legyen: számos tanulmány utal arra, hogy az ApoE4 hasznos a korai gyermekkori fejlődés idején, továbbá számos fertőzés (pl. giardia és hepatitis) eliminációjában is részt vesz – kártékony hatású allélek akkor maradhatnak fent egy populációban, ha káros hatásuk későbbi életkorban jelentkezik, és még inkább akkor, ha ugyanannak az allélnak pozitív hatása is van, teszi hozzá Trumble.
Az ApoE4-hez hasonló, krónikus betegségekkel asszociált gének különböző környezeti körülmények között jelentkező hatásának feltárása segít annak megértésében, hogy miért létezhetnek ilyen „rossz” gének, és az is elképzelhető, hogy hordozóikat megfelelő környezetbe helyezve negatív hatásuk kivédhető, azaz pl. elképzelhető, hogy az ApoE4-hordozók egy bizonyos életkor után önként vállalt parazitafertőzés révén fogják megelőzni a kognitív hanyatlást.
