Az apolipoprotein E (ApoE) – a lipoproteinek anyagcseréjében szerepet játszó kötőfehérje – génjének három fő variánsa ismert: a 3-as izoforma a normális, a 2-es és a 4-es változat ateroszklerózishoz vezet, az utóbbi ráadásul az Alzheimer-kór kialakulásának nagyobb valószínűségével is együttjár.
Néhány éve kiderült, hogy ugyanez a (19-es kromoszómán található) ApoE-4-es variáns a hordozókban jobb memóriaműködést és erősebb figyelemkoncentrációt tesz lehetővé fiatal korban. Más tanulmányok szerint a hibás allél előfordulása esetén magasabb lesz a fiatal nők intelligenciahányadosa, illetve a mindkét nemű hordozók nagyobb valószínűséggel tanulnak tovább egyetemen és kisebb eséllyel hagyják abba tanulmányaikat, mint a normális, Alzheimer-kórra nem hajlamosító génváltozattal rendelkező társaik. Mint Ewen Callaway megjegyzi a New Scientist február 13-i számában, fMRI-vizsgálatok szerint az ApoE-4-et hordozók memóriaműködésért felelős agyi régiói feladatvégrehajtás közben intenzívebben dolgoznak, és elképzelhető, hogy a fiatal életkorban jellemző túlmunka az idősebb életkorra kifáradást eredményez.
Más kutatók azt monitorozzák, miként reagálnak azok, akik megtudják, hogy Alzheimer-kórra hajlamosító génvariánssal rendelkeznek. Craig Venter, a genomika úttörője nem rendült meg a hírtől – koleszterincsökkentő gyógyszerek szedésébe kezdett. James Watson azonban, aki Francis Crickkel és Rosalind Franklinnal közösen felfedezte a DNS-kettősspirál szerkezetét, azzal a feltétellel járult hozzá genomja szekvenálásához és az eredmény nyilvánosságra hozatalához, hogy ApoE-génjének minőségét még előtte is titokban tartják.
Az Alzheimer’s & Dementia folyóiratban október 3-án jelent meg a Lancaster University kutatóinak cikke, amelyben arról számoltak be, hogy ígéretes áttörést értek el Alzheimer-kór kezelésében - egyelőre állati modellszervezetekben.
Az 1922-ben megjelent könyv már akkor is hiányt pótolt a szem fénytöréstanának összefoglalásában. A szemorvos a szemmel inkább mint szervvel szeretett...