Egynapos ellátás: növekvő feszültség
Növekvő feszültség és erősödő ellentét tapasztalható az egynapos ellátások terén az önálló járó-, illetve aktív fekvőbeteg-ellátást végző szolgáltatók között, írja a WebOrvos.
Míg az előbbieknek a számukra hátrányos (tvk-val sújtott) finanszírozás miatt fáj fejük, s orvosok hagyják el őket, addig a jobb kondíciókkal (országos átlag felett tvk-mentesítés) felvértezett fekvőellátók attól tartanak, hogy a „szakellátók” lefölözik a beteganyagot. Márpedig a piac szűkül, amire csak a betegkör és az ellátási paletta bővítése adhat orvoslást. Többek között ez derült ki a Nemzetközi Egynapos Sebészeti Társaság és párhuzamosan a magyar Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Társaság 14. kongresszusán, amelyről a WebOrvos számol be.
Hogy előbb-utóbb lépni kell, s a mainál előnyösebb finanszírozást kell biztosítani a szakellátóknak, azt Mészáros János leköszönő helyettes államtitkár is elismerte. Ugyanakkor nem titkolta, hogy a közfinanszírozott, aktív fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményeket szándékosan preferálja a kormányzat. Míg korábban Ónodi-Szűcs Zoltán szintén leköszönő egészségügyi államtitkár azt hangsúlyozta, hogy a „kivételezés” a fekvőellátók kapacitásának lehető végességét szeretné megtalálni ebben a speciális ellátási formában, addig Mészáros János szakmai indokokat sorolt: a kórházakban megvan az intenzíves és sebészeti háttér, amennyiben probléma merül fel az egynaposban végzett beavatkozáskor. Arról is beszélt, hogy a pozitív ösztönzésnek köszönhetően az aktív fekvőellátásból egynapos ellátásba került esetek több milliárd forint felszabaduló tvk-t eredményeztek, amelyeket más, a járóellátásba konvertálva tudtak a kórházak felhasználni.
Az esetszámokat tekintve 109 százalékkal nőtt 2010-hez képest 2017-ben az ES-ben elvégzett beavatkozások száma: 266 ezer volt a NEAK adatai szerint. Ezzel elérték, hogy a hazai viszonyok közepette az összes ES-ben elvégezhető ellátás 72 százalékát ebben a formában végezték el a 2010-es 38 százalékos arányhoz képest. Ez nagyon impozánsnak tűnik, ám a nemzetközi mutatókhoz képest – még ha az adatokat különbözőségük miatt nehéz is összevetni – így is el vagyunk maradva, s potenciálisan duplázással kerülhetnénk megfelelő helyre egy ES-világlistán. Ehhez további szakmai kérdéseket kell rendezni, megvizsgálni, milyen ellátásokkal lehet bővíteni az ES-listát, illetve miként lehet növelni a betegek körét. Mivel dinamikusan fejlődő területről van szó, az igényekkel az egészségügyi irányításnak is lépést kell tartania.
