2021. június. 20., vasárnap - Rafael.
hirdetés
hirdetés

Egyes antipszichotikumok növelik a diabétesz kockázatát skizofréniában

A skizofrén betegek élettartama több mint 20 évvel rövidebb a teljes populáció várható élettartamánál, és haláluk leggyakoribb oka kardiovaszkuláris betegség. A korai kardiovaszkuláris eredetű halálozást a kockázati tényezők – az elhízás, a magas vérnyomás, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabétesz – gyakoribb előfordulása magyarázza. Ezekhez járul még a fizikai aktivitás hiánya, a kezelés okozta metabolikus változások és testsúlynövekedés, és talán genetikai tényezők is.

A cukorbetegség különösen erős kockázati tényezője a kardiovaszkuláris halálozásnak – az általa okozott kockázat mértéke megegyezik a szívinfarktuséval. Bár a második generációs antipszichotikumok (MGA), főleg az olanzapin és a klozapin, növelik a metabolikus szindróma és a cukorbetegség veszélyét, mégis nagyon széles körben alkalmazzák őket.

A testsúlynövekedés indirekt módon fokozza a cukorbetegség kialakulásának veszélyét azáltal, hogy csökkenti a perifériás inzulinérzékenységet. Emellett, legalábbis az olanzapin és a klozapin esetében a glükóz homeosztázisra gyakorolt közvetlen káros hatást is kimutattak. Nemrég egy tanulmány kimutatta, hogy az olenzapin dózisfüggően befolyásolja a glükóz- és lipidanyagcserét.

A szerzők azt akarták megállapítani, hogy mely antipszichotikumok növelik a diabétesz kockázatát olyan betegekben, akiket a skizofrénia első epizódjától kezdve követtek. Azt feltételezték, hogy az olenzapin növeli a diabétesz veszélyét akkor, ha az antipszichotikum-kezelés első évében vagy a diabétesz kialakulását megelőző 3 hónap során alkalmazzák. Utóbbi esetben a klozapinról is ugyanezt feltételezték.

Módszer

A vizsgált személyek azok voltak, akikben a dán központi pszichiátriai regiszter szerint 1997 eleje és 2007 vége között skizofrénia lépett fel, és akiket korábban még soha nem kezeltek antipszichotikummal. Az összesen 7139 beteg esetében a minimális követési idő az első antipszichotikum alkalmazásától számítva 3 év volt, az átlagos követési idő pedig 6,6 év.

A statisztikai elemzésekben szerepeltek azok a változók, amelyek az antipszichotikus kezeléstől függetlenül hatással lehetnek a cukorbetegség kialakulására: az életkor, a nem és a koleszterincsökkentő vagy vérnyomáscsökkentő kezelés. Az antipszichotikumokat első és második generációs csoportokba sorolták, és az első generációs antipszichotikumokat (EGA) további alcsoportokra bontották fel: alacsony, közepes és magas potenciálú gyógyszerekre.

Eredmények

A vizsgált személyek közül összesen 307-ben alakult ki cukorbetegség a követési idő alatt, ami 0,65 százalék/betegév-nek felel meg. A cukorbetegség fellépésekor a betegek átlagos életkora 41,7 év volt, és átlagosan 3,9 év telt el az első antipszichotikum alkalmazásának kezdete óta.

A diabétesz kialakulásáig eltelt idő rövidebb volt akkor, ha a/ idősebb volt a személy (kockázati arány [hazard ratio, HR]:1,03), b/ ha a kezelés első évében olanzapint kapott (HR:1,41), c/ ha közepes potenciálú EGA-t alkalmaztak nála az első évben (HR: 1,60) és d/ ha vérnyomáscsökkentőt (HR: 1,87) vagy e/ koleszterincsökkentőt (HR: 4,67) szedett az antipszichotikus kezelés első évében. Az első évben alkalmazott alacsony potenciálú EGA-k tendenciaszerűen szintén növelték a diabétesz kockázatát (esélyhányados [odds ratio, OR]: 1,63).

A diabétesz felismerését megelőző 3 hónapon belül jelen lévő tényezők közül az alacsony potenciálú EGA-val (OR: 1,56), az olanzapinnal (OR: 1,96) és a klozapinnal (OR: 2,48) történő kezelés növelte a cukorbetegség gyakoriságát, azonban az aripiprazol-kezelés (OR: 0,51), a férfi nem (OR: 0,71) és az antipszichotikus kezelés hiánya (OR: 0,57) csökkentette azt.

Azoknak a betegeknek a többsége, akikben diabétesz alakult ki, a cukorbetegség felismerésekor nagy anyagcsere-kockázattal járó antipszichotikumot szedett: 27,7 százalékuk olanzapint, 25,1 százalékuk alacsony potenciálú EGA-t és 11,7 százalékuk klozapint. Három hónappal a diabétesz kialakulása után nagy többségük (84–94 százalékuk) még mindig ugyanazt azt az antipszichotikumot kapta, és csak a betegek 2–4 százalékát állították át kis anyagcsere-kockázattal járó gyógyszerre (aripiprazolra, illetve ziprasidonra).

Következtetés

A vizsgálat fő tanulsága, hogy amikor csak lehet, kis anyagcsere-kockázattal járó antipszichotikumot kell alkalmazni. Bármilyen gyógyszert is írnak elő, lehetőleg meg kell akadályozni a testsúlynövekedést, mert a többletsúlytól való megszabadulás – akár viselkedéses, akár gyógyszeres kezelést alkalmaznak – nagyon sokszor sikertelen. Emellett a kezelés egész tartama alatt szigorúan ellenőrizni kell az anyagcsere releváns paramétereit.


(Forrás: Jimmi Nielsen, Søren Skadhede, Christoph U. Correll: Antipsychotics Associated with the Development of Type 2 Diabetes in Antipsychotic-Naïve Schizophrenia Patients. Neuropsychopharmacology, 2010, 35:1997-2004. doi:10.1038/npp.2010.78)

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

A tsimane törzs tagjait nem első alkalommal vizsgálják. 2017-ben már nagy nyilvánosságot kapott az az eredmény, miszerint időseik szív- és érrendszeri egészsége egészen példátlan a világon.

Az Ökológiai Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem közös projektje, melyben a lakosság segítségét kérik az inváziós csípőszúnyogok feltérképezéséhez.