Egybehangzó tanulságok: a járványkezelés hibáinak lajstroma

Oroszi Beatrix: Nem lehetünk elégedettek

Komoly többlethalálozással járt a pandémia Magyarországon, a második és a harmadik hullám során harmadával haladta meg a többlethalálozás az előző hat év átlagát. Erről beszélt Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának vezetője a Konszenzus az Egészségért Kör Szakértői (KEKSZ) minapi konferenciáján, ahol a Covid-járvány kezelésének tanulságait elemezték a szakemberek.

Tanuljunk, hogy jobban tudjunk teljesíteni – javasolta az epidemiológus, bár megjegyezte, a járványkezelés átfogó, egészségügyi, társadalmi és gazdasági értékeléséhez felhatalmazást kell adni az adatokhoz való hozzáférésre a szakembereknek.

A járvány már bőven zajlott, amikor 2020 márciusában észlelték az első koronavírusos eseteket – tekintett vissza a kezdetekre Oroszi Beatrix, emlékeztetve, hogy az első hullám intézményi járványokhoz kötődött, az idősotthonokat sújtotta. Míg a hazai átfertőzöttséget kutató, átfogó vizsgálat, a HUNCOVER szerint a célpopulációban 56 ezer eset lehetett akkoriban, a hivatalos survillance jelentésekben mindössze 3500 fő fertőzöttet detektált. A járvány kitörésének késedelmes észlelése pedig biztonsági kockázatot jelent. Sokan félreértelmezték a második hullám felfelé ívelő részét követő stagnálást is. A nem megfelelő észlelés és az ennek nyomán hozott döntések eredményeként a halálozás exponenciálisan növekedett.

Ha nem védekezünk jól, a megbetegedések terhét az egészségügynek kell viselnie – összegezte a második hullám tanulságait a szakember, aki szerint a nem pharmakológiai intézkedésekre szükség van, ezért ezeket a kapacitásokat folyamatosan fejleszteni kell.

A járványkezelés során kiugróan mutatkoztak meg a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek tovább növelték a többlethalálozást. Míg a legkedvezőbb helyzetben lévő társadalmi rétegekben az átlagosnál magasabb átoltottság tapasztalható, addig a hátrányos helyzetű régiókban élők körében ez messze elmaradt ettől. Bár Nyugat-Nagyarországon regisztrálták a legerősebb átfertőzöttséget, mégis az északi- és keleti régiókban élők sínylették meg jobban a járványt.

Tanulságok a klinikus szemével

Várakoztunk, tanultuk a telemedicinát – ezekkel a szavakkal jellemezte a járvány első hullámát Szücs Nikolette, a Semmelweis Egyetem docense. A belgyógyász, endokrinológus – aki később Covid-osztályt is vezetett – üres ambulanciáról, és a fertőzöttek egyszerű elkülönítéséről beszélt, hiszen leállt az elektív ellátás.

Aztán berobbant a második hullám.

Napról napra nőttek az esetszámok, egy-két naponta kellett újabb és újabb Covid-osztályokat felállítani – mesélte a főorvos. – Sok nehézséget okozott a beöltözés, a vörös és zöld zónákra osztott részlegek közötti dokumentáció, és rendkívüli nehézségekbe ütközött a betegekkel való kommunikáció, valamint az egyes diagnosztikai vizsgálatok elvégzése a fertőzötteken. Így egyre inkább az orvosi tudásra támaszkodtak a betegek ellátása során. Genetikus, szemész, urológus, gyerekgyógyász vett részt a covidosok gyógyításában, ám a pszichiátriákról, csecsemőosztályokról átvezényelt nővérek is nehezen tudtak megbirkózni a fertőzöttek ápolásával. A munkát valamelyest könnyítette, hogy az egyetem – az aktuális nemzetközi irányelvekre támaszkodva – helyi protokollt dolgozott ki a Covid-ellátásra. Később kamerákat szereltek fel az osztályon, amelyek lehetővé tették a betegek folyamatosan figyelését.

A betegek társbetegségeinek kezelése elmaradt, csúszott az ambuláns betegek felülvizsgálata és gondozása, és ráadásként szinte azonnal a második után elindult a 3. hullám – folytatta a beszámolót a főorvos. – Kevesebb volt a rezidens, hiszen a szakmaspecifikus osztályok munkája nem állt le. Óriási ápolási teher hárult a nővérekre, ha nincsenek a medikusok és önkéntes segítők, nem tudtuk volna ellátni a betegeket – mondta Szücs Nikolette, és megjegyezte azt is, hogy a dolgozokat rendkívüli mértékben megviselte, hogy a 3. hullámban sok fiatal beteget veszítettek el, bár a kiégés megelőzésére, a lelki terhek viselésének megkönnyítésére az intézmény pszichológusi segítséget is biztosított. Kevés pulmonáris érintettségű Covid-beteg jellemezte a 4. és 5. hullámot, és bár a páciensek felszabadítása így könnyebbé vált, a dolgozók közül is sokan megfertőződtek.

Kiszámíthatatlan intézkedések jellemezték a járványkezelést

Magyarország heteken át vezette a Covid-halálozási listát, míg a járványt megfelelően kezelő országokban 110, addig nálunk 3000 elhunyt jutott – festette fel a tavaly augusztusi képet Balkányi László, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi tudásmenedzsere. Úgy vélte, rendszerszerűen kell áttekinteni és összehasonlítani a hazai és a pandémia egyes hullámait jobb mutatókkal záró országok gyakorlatát annak érdekében, hogy javíthassunk a járványkezelésen.

Kivérzett ellátási kapacitásokkal és humánerőforrás-készlettel, stratégiai tartalékok nélkül nézett szembe az ország a koronavírus-járvánnyal 2020 márciusában, és bár az ismert, 2008-ban összeállított pandémiás tervet időközben frissítették, azt ugyanúgy nem tárták a nyilvánosság elé, ahogy a járványkezelésben nélkülözhetetlen adatok sem voltak transzparensek. Így sem a szakemberek, sem a társadalom számára nem voltak kiszámíthatóak és átláthatóak a közegészségügyi intézkedések, amelyeket a túlzott központosítás és a késedelmes bevezetés jellemzett.  Mindeközben a sikeresen védekező országokban – studykkal igazoltan – a járvány terjedésének akadályozásában döntő szerepe volt a normatív, időben bevezetett proaktív intézkedéseknek, és a lokális, akár kistérségre korlátozódó, önálló hatósági eljárásoknak.

Részletes, alapos, több alternatívával bíró, karbantartott pandémiás terv, szubszidiaritás, transzparencia – foglalta össze a megfelelő járványkezelés alapelveit Balkányi László, arra is felhívva a figyelmet, hogy pandémia idején a szakpolitikának kell az „erő pozíciójában” lenni.

Rontja a társadalmi együttműködést az ellentmondásos kommunikáció

Nyolc százalékos halálozási többletet detektáltak azokban az országokban, ahol populista vezetés volt hatalmon a koronavírus-járvány elmúlt két évében – hivatkozott egy tanulmányra Marton Péter, a Corvinus Egyetem docense. A világjárvány kezelésének tapasztalatait társadalomtudományi szempontból elemző szakember szerint a védekezés hatékonyságát a nem egyértelmű kommunikáció is rontotta. Míg eleinte a kormányzat egy rendkívül veszélyes vírusról beszélt, 2020 őszén már kijelentette, hogy gazdasági okokból nem lesz több súlyos korlátozás és lezárás. Ennek eredményeként végül a társadalom sem vette komolyan a pandémiát, ami megmutatkozott a mobilitásban, a maszkviselési szokásokban és az oltakozási kedvben egyaránt. Megemlítette azt is, hogy máig elhanyagolt a központi kommunikációban a post- és a long-Covid kérdésköre.

A lassan induló tesztelés mellett fukarul bánt a kormány a járványügyi adatok megosztásával, a kontaktkutatásra biztosított elégtelen kapacitást pedig adatvédelmi hivatkozásokkal magyarázták. Mindeközben közel 17 ezer dolgozó hagyta el az egészségügyet, ami tovább nehezítette a járvány kezelését, ahogyan az is sok problémát okozott, hogy jó néhány, a társadalom számára népszerűtlen intézkedést önkormányzati szintre delegáltak, ám a helyi vezetés adatokat ezek adekvát végrehajtásához nem kapott.

Az idő ellenünk dolgozik

Nem dőlhetünk hátra! Az eddigi tapasztalatok alapján felkészülhetnénk, mert ha nem teszünk semmit, ősszel itt lesz a következő hullám – így reagált Oroszi Beatrix arra a kérdésre, lesznek-e újabb járványhullámok. – Négy-hathavonta felbukkanhat egy újabb variáns, és nem tudjuk, annak milyen lesz a fertőző- és immunelkerülő-képessége, mennyire okoz majd súlyos tüneteket. A vakcinával megszerzett védettség idővel csökken, így valószínűleg szükség lesz 4. oltásra – szögezte le.

Véletlenszerű mutációk felbukkanására számít Balkányi László, aki szerint az evolúciós nyomás az enyhülés irányába tereli a vírust, vele szemben azonban Oroszi Beatrix nem bízik az enyhülésben.

Évekig fog tartani a járvány – foglalt állást Marton Péter, aki szerint a fejlődő országokból tartósan érkeznek majd az új variánsok, és új típusú fertőzések felbukkanásával is számolni kell. Azonban ha időszerűen költünk el milliókat a megelőzésre és a felkészülésre, akkor nem okoz majd milliárdos károkat, hogy le kell állítani a gazdaságot.