Egy vívó az orvosiról
Az OSC egy dolgot tudott adni a fiatal sportolóknak: egyetemi felvételt a diploma megszerzéséhez, ez volt a fizetőeszköze – idézi az ország egyik legismertebb orvosát Préda Istvánt a Magyar Hírlap.
A kardiológus-belgyógyásszal, a Semmelweis Egyetem egykori tudományos és külkapcsolati rektorhelyettesével vívópályafutása kezdetének felidézésével indítja az életútinterjút a lap.
"– A forradalom előtt egy hónappal mint reményteljes fiatal öttusázó kezdtem el vívni a mezőgazdasági dolgozók csapatában. S mivel a tehetséges sportolók közül többen emigráltak, rövidesen vívószekrényhez és egy használt vívóruhához jutottam. 1958-ban már ifjúsági válogatott kerettag voltam, és mint osztályba még be nem sorolt vívó, elindultam egy másodosztályú párbajtőrversenyen, amit megnyertem. Rögtön első osztályú minősítést szereztem. Egy évre rá megkerestek a Budapesti Honvéd vezetői, és arra kértek, igazoljak át hozzájuk. Azt ígérték: mint jelesen érettségizett, de az akkori világban osztályidegennek számító fiatalt – apám deklasszált elem volt, állandóan a kitelepítéstől féltünk – segítenek bejutni az orvosi egyetemre, ahová egy alkalommal már kitűnő eredményem dacára nem vettek fel.
– A Honvéd betartotta az ígéretét?
– Kiválóan felvételiztem, az elért pontjaim száma a megszerzett pluszpontokkal együtt olyan magas volt, hogy a frissen érettségizettek el sem érhették ezt a számot, a Honvéd mégsem váltotta be az ígéretét! Megsúgták nekem, hogy a klub arra játszik: ne jussak be az egyetemre, mert ha felvennének, automatikusan a rivális OSC-be kellene átigazolnom. Ekkor döntöttem úgy, hogy a szomszédos teremben, az OSC-ben folytatom.
– Volt egy szerencsétlen disszidálási kísérletük Schmitt Pállal.
– Az 1961-es duisburgi ifjúsági vívó-világbajnokságon tört ránk a kétségbeesés amiatt, hogy nem vesznek fel bennünket az egyetemre, és egy váratlan pillanatban otthagytuk a csapatot. Aztán meggondoltuk magunkat, de addigra már a csapatra felügyelő belügyes tiszt felsrófolta a történteket. A büntetés aránylag enyhe volt: féléves eltiltás. Aztán feledésbe merült az egész. És senki sem beszélt többet arról, ami megtörtént, és mégsem történt meg.
– Minek köszönhető, hogy az OSC párbajtőrcsapata három Európa Kupát és hat magyar bajnokságot tudott nyerni?
– Az OSC vívószakosztályának léte, működése, hazai és nemzetközi szereplése, lelke egyetlen emberhez kötődött: doktor Frenkl Róberthez. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének volt a munkatársa, amikor 1957-től az OSC ügyvezető elnökeként elkezdte felépíteni a vívó-, a vízilabda- és a kosárlabda szakosztályt. A többi klubhoz képest az OSC anyagilag sokkal rosszabbul állt, egy dolgot azonban tudott adni: egyetemi felvételt a diploma megszerzéséhez! Ez volt a fizetőeszköze. Így jutottam be én is az orvosira, Kulcsár a műegyetemre, Osztrics Pista a fogorvosira” – olvasható a magyarhirlap.hu-n.
