Egészségügy: mi megy, mi maradt?
Az egészségügy lényegesen kevesebb konfliktust generál, mint az elmúlt ciklusban – írja a Orbán-kormány tevékenységét értékelve a gondola.hu.
A honlap a Méltányosság Politikaelemző Központ Egészségpolitikai Kutatócsoportjának tanulmányát közli az ágazat 2010-2012-es időszakáról. „A ciklus felénél tanulmányunk sokkal inkább egy reformfolyamat lépéseinek értékelését, semmint egy már működő rendszer eredményeit tárja fel” - írják.
Megállapításikat négy fejezetre bontották: „megközelítésünkben az ágazatot körülvevő keretrendszert és a gyakorlati működést vizsgáltuk szubjektív (puha) és objektív (kemény) feltételrendszer alapján. Ennek megfelelően a politikai erőtér vizsgálata, illetve az intézményi-jogszabályi háttér elemzése alkotja tanulmányunk első két részét. A harmadik részben azt vizsgáltuk, hogy az új egészségpolitika a működés közben milyen hatást gyakorolt a benne dolgozók, illetve maguknak a betegeknek a szubjektív véleményére, végül az egészségügy működésének ’kemény’ mutatóit, az egészséggazdaságot érintő intézkedéseket vesszük górcső alá.”
A terjedelmes tanulmány értékelő részében eléggé vegyes képet mutatnak be az elemzők:
„A kormányzati hatékonyságot segíti a centralizáltabb hatalmi- és szerkezeti struktúra, a lokális érdekek kiiktatásával olyan racionalizációs lépéseket sikerült megtenni, amelyeket korábban soha. Az államtitkárság vezetői többségében kedvező színben voltak képesek feltűnni az orvostársadalomban, így a szakma felől érkező kritikák is halkabbnak bizonyultak. Valóban óriási törvényalkotási munka folyt a háttérben, a jogszabályok mennyisége azonban gyakran a minőség rovására ment, az új struktúrát működés közben még nem ismerjük. A következő két év adhatja meg majd a választ, hogy valóban érdemes volt-e a reformba belevágni.
A működés területén ennél lényegesen rosszabb a bizonyítvány. A reform két éve a betegek számára romló szolgáltatási szinttel és a testi-lelki bajok szaporodásával járt együtt. Ezen változtatni természetesen csak forrásbevonással lehet, azonban ezen a területen szerepelt a legrosszabbul a kormány, amely természetesen nem feltétlenül az egészségpolitikusok hibája. Miközben az orvosbérek emeléséért többé-kevésbé sikeresnek mondható Szócska Miklós csapatának tevékenysége, addig folyamatosan csökken az egészségügy egészére fordított összeg, ilyen mértékű forráskivonás mellett pedig a leghatékonyabb forrásallokáció sem hozhatja meg a várt sikereket” – írják a gondola.hu-n.
