Egészségügy: "Bármikor kikapcsolhatnák a villanyt"
Legalább százmilliárd forint kellene az egészségügyi intézmények gazdasági egyensúlyának helyreállításához – állítja az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. A leköszönő vezetővel a Világgazdaság közöl interjút.
– Kormányok jöttek-mentek, és már a 8. miniszter irányítja az egészségügyet, amióta 1999-ben az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnökévé választották. Van, ami nem változott az elmúlt 13 év alatt az egészségügyben?
– Az, hogy nem volt olyan kormány, amelyik ne akart volna változtatni valamin. A kezdeményezések jó szándékát nem vitatva mindig erősebb volt a pénzügyi kényszer, mint az elegendő szakmai mozgástér. De a legnagyobb baj mégis az, hogy bármibe is fogtak, bármelyik oldaláról is akarták megreformálni az egészségügyet, egyik átalakítási folyamatot sem vitték végig. Abban sincs változás, hogy egyik elképzelés mellé sem tettek plusz forrásokat, ezért az egészségügy ugyanúgy alulfinanszírozott, mint másfél évtizede. Ami azért nagy baj, mert az élet, ha csak a közműdíjakat nézzük, évről-évre drágább. Ráadásul az egészségügy felé jogos elvárás, hogy megfeleljen a kor követelményeinek, márpedig a reálértéken folyamatosan csökkenő, vagy éppen szinten maradó bevételeinkből nem tudjuk megvásárolni az egyre modernebb és drágább gyógyszereket, technológiát, műszereket, de akár csak tisztítószereket.
– Mennyi pénzi hiányzik számításaik szerint ma a rendszerből?
– Ha szűken számolunk, és csak annyit szeretnénk elérni, hogy ne legyünk mínuszban, akkor is hiányzik a teljes éves 540 milliárdos kórházi kassza nagyjából egy tizenketted része. De ha még fejlődni is szeretnénk, száz- és kétszáz milliárd forint közötti összegre lenne szükség.
– Meddig őrizhető meg a kórházak működőképessége ebben a forráshiányos helyzetben?
– Ez azon múlik, meddig tanúsítanak önmérsékletet a közmű-szolgáltatók. A kórházak jelentős részében bármikor kikapcsolhatnák a villanyt és a gázt, akkora a tartozás. Sajnos látni kell, hogy ha egy intézmény megfelelő minőségben és azt a feladatot végzi el, amire az alapító okirata és az OEP-szerződése szól, akkor a legjobb szándékkal sem működtethető gazdaságosan.
