Éger támadásokról, megalkuvásról és jövőről
Az orvosi kamara jövőjéről elnökjelöltként kérdezte dr. Éger Istvánt a Weborvos, a hétvégi tisztújítás apropóján.
Elnök úr, november 22-én vált hivatalossá, hogy elfogadta a jelöltséget a következő négy éves ciklusra. Hogyan magyarázná el egy friss, fiatal kamarai tagnak, mi történt az elmúlt másfél évtizedben?
Amikor 2003-ban kamaraelnök lettem, a tagságunk már közel 40 ezer fő volt. Az első időszakunk azzal telt, hogy egy olyan alapelv- és célrendszert szögeztünk le, ami minden magyar ember számára biztonságos, jó színvonalú, közfinanszírozott egészségügyi ellátást nyújt. Az akkor hatalmon lévő Gyurcsány-kormány az egészségügy elüzletiesítésével próbálkozott. Ez abszolút szembement a kamara elveivel, alapelveivel és filozófiájával, ebből egy komoly háború kerekedett, amelynek jutalmát úgy nyertük el, hogy 2006 végén hoztak egy törvényt, hogy 2007-től megszüntetik a kötelező kamarai tagságot. A tagság, az orvosok óriási többsége akkor nagyon koherens módon viselkedett, kitartottak mellettünk, összefogtunk és dolgoztunk tovább. Kormányváltás valósult meg, és 2011-ben visszajött a kötelező kamarai tagság.
Miért támadják folyamatosan az orvosi kamarát?
Tekintettel arra, hogy a legnagyobb problémát abban láttuk és abban látjuk ma is, hogy nincs kellően priorizálva az egészségügy, még mindig a „futottak még” kategóriába tartozik, sajnos, ezért, miután erre nekünk mindig fel kell hívni a figyelmet, újra és újra kontrába kerülünk az aktuális hatalommal. Tehát addig, amíg az egészségügy olyan, amilyen most, addig egy tisztességesen működő köztestület nem politikai értelemben, hanem a küzdelme miatt kvázi ellenzékivé válik. De vannak sikereink. Béremeléseket, jó törvénymódosításokat tudtunk elérni.
Milyen célokat tud megfogalmazni a jövőre nézve?
Sajnos, 2018-tól egy picit megint bekeményedett a helyzet, magasabb szinteken kell tárgyalnunk. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb cél: a következő periódusban el kell érni a paraszolvenciamentes szituációt, úgy, hogy a rendszerben dolgozó orvosok a felelősségükhöz és a tudásukhoz mérten elérjék a megfelelő első három helyet a társadalmi rangsorban a jövedelmükkel. Vagyis megfelelő egzisztenciájuk legyen ehhez. Erről szólt a Magyar Orvosi Kamara szeptember 21-i nagygyűlése, és az ott megfogalmazott öt pont. De a konkrét követelések mellett az egészségügy helyzetével óhatatlanul foglalkoznunk kell.
Milyen eredményeket értek el mostanáig az öt ponttal kapcsolatban?
Nem véletlenül volt a Vasúttörténeti Parkban ez a nagygyűlés. Meg akartuk mutatni, a Kamara tudja, hogy a vakvágányról hogyan kerülhet jó irányba az egészségügy. Várjuk, még mindig várjuk, hogy megvalósuljon a döntéshozatal ezekben a kérdésekben, de az öt ügy teljesülése esetén jó irányba indulhatna a magyar egészségügy. Az első és második követelés az egységesen kötelező kezdő szakorvosi minimális alapbérről, illetve az ennek teljesülésével egyidejűleg megszűnő paraszolvencia rendszeréről egyelőre beszélnek, de nincs döntés. A harmadik pontban, a nyugdíjasok ügyében sikerült előremozdulni, legalábbis a járulékfizetési diszkrimináció 2020 júliusától megszűnik. Arra is van ígéret, hogy nem 8 hónap, hanem 4,5 hét alatt bírálják el az igényeket. Az érdekvédelmi küzdelemre vár a további két követelés: döntsék el, orvosokkal vagy másokkal akarják gyógyítani a magyar betegeket, illetve szerezzenek érvényt, rendszeresen és szigorúan ellenőrizzék a szakmai minimumfeltételeket, csökkentsék az orvos kollégák túlterhelését, és szorítsák keretek közé az önként vállalt túlmunkát.
