Drasztikusan csökken az afrikai gyermekhalandóság

A Világbank szerint az a 20 ország, amely 2005 óta részletes adatokkal rendelkezik a gyerekek életkörülményeiről, 16 a gyermekhalandóság erőteljes apadásáról számolt be. (A mutató arra vonatkozik, hogy ezer gyerek közül hány nem éri meg az ötéves kort). Tizenkettőben a csökkenés nagyobb volt, mint évi 4,4 százalék, ami annak a millenniumi fejlődési célnak (MDP) az eléréséhez szükséges, hogy 1990 és 2015 között kétharmaddal csökkenjen a gyermekhalandóság.

Három országban, Szenegálban, Ruandában és Kenyában az éves mérséklődés felülmúlta a 8 százalékot, vagyis majdnem kétszerese volt a célkitűzésnek, ami elegendő ahhoz, hogy mintegy egy évtized alatt felére csökkenjen a gyermekhalandóság. Ebben a három országban a gyermekhalandóság most ugyanazon a szinten van, mint Indiában, amelynek gazdasági fejlődése az utóbbi évtizedben az egyik legrobosztusabb volt a világon.

Gyorsuló ütem

Ráadásul az afrikai gyermekhalandóság egyre gyorsuló ütemben zsugorodik.
A legtöbb országban ma mintegy kétszer akkora sebességgel mérséklődik, mint az 1990-es években és a kétezres évek elején. Ami ennél is figyelemre méltóbb, az az, hogy az átlagos csökkenés gyorsabb, mint Kínában volt az 1980-as évek elején, amikor ott a gyerekhalandóság mintegy évi 3 százalékkal esett vissza, egy bevallottan alacsonyabb bázisról kiindulva.

A The Economist brit hírmagazin összeállítása szerint az egyetlen, a legnagyobb afrikai mérséklődéshez mérhető apadás Vietnámban ment végbe 1985-1990 és 1990-1995 között, amikor az ottani gyermekhalandóság 37 százalékkal lett kisebb, ám még ez a visszaesés is lassúbb volt, mint a Szenegálban és Ruandában tapasztalt. A ruandai gyermekhalandósági ráta 2005-2006 és 2010-2011 között több mint a felére csökkent, Szenegálban 2005 és 2010 között pedig 121 ezrelékről 72 ezrelékre zuhant a mutató.
A csökkenésben az is megdöbbentő, hogy milyen széles körben, kiterjedten jelentkezik.

Nagy és kis országokat, mohamedánokat és keresztényeket egyaránt érint a földrész minden sarkában. A három legnagyobb sikert Kelet-, Nyugat- és Közép-Afrikában érték el. A kontinens két legnépesebb országában, Nigériában és Etiópiában, valamint az egyik legkisebben, a mindössze 9 millió lakosú Beninben.

A gazdasági növekedés hatása

Logikus azt feltételezni, hogy a születési rátát legjobban visszafogó országokban csökkent a legnagyobb mértékben a gyermekhalandóság is, mivel ezek az országok jutottak a legmesszebbre a demográfiai átalakulásban, amely a szegény, magas születési arányú országoktól a gazdagabb, alacsony születési rátájú országok felé mutat. Ez azonban csak részben igaz.

Szenegálban, Etiópiában és Ghánában a születési és a gyermekhalandósági ráta egyaránt jelentős mértékben kisebbedett. Kenyában és Ugandában azonban a gyermekhalandóság úgy apadt, hogy közben a születési ráta mérséklődése megállt. Úgyhogy a születések számának csökkenése önmagában nem ad magyarázatot a gyermekhalandóság mérséklődésére. Libériában, ahol a születési ráta változatlanul magas, a gyermekhalandóság is magas, de hasonlóan nagy az olyan alacsony születési rátájú országokban is, mint Namíbia és Lesotho. A gyermekhalandóság és a szélesebb körű demográfiai változás közti kapcsolat tehát gyenge.

A Világbank nairobi irodájának vezetője szerint meghatározó az egy szélesebb értelemben vett gazdasági növekedés és a hatékonyabb közegészségügyi politika kombinációja, nevezetesen a maláriát okozó moszkitókat elriasztó, rovarirtóval kezelt ágyhálók használatának az elterjedése.

Etiópia, Ghána, Ruanda és Uganda az utóbbi időben Afrika gazdaságilag legjobban teljesítő országai közé tartozik, a GDP növekedésének éves átlaga 2005 és 2010 között mindegyikben meghaladta a 6,5 százalékot. A skála másik végén található Zimbabwe, ahol a GDP zsugorodott, a gyermekhalandóság ellenben nőtt. Az összefüggés megmagyarázhatónak tűnik, hiszen a nemzeti jövedelem növekedése nemcsak azért csökkenti a gyermekhalandóságot, mert jobb és egészségesebb táplálkozást tesz lehetővé, hanem azért is, mert a gazdasági növekedés egyéb kedvező dolgokat is eredményez: értelmesebb gazdaságpolitikát, demokratikusabb, elszámoltathatóbb kormányt és nagyobb elkötelezettséget az emberek életszínvonalának javítása mellett.

Több tényező is közrejátszik

A gazdasági növekedés azonban önmagában nem garancia. Libériában, ahol magas a gyermekhalandósági ráta, jelentősen nőtt a GDP, míg a gyermekhalandóság legnagyobb mértékű visszaesését magáénak tudó Szenegálban a legújabb afrikai standardhoz mérten elég csekély a növekedés (3,8 százalék évente, ami a fele Ruanda eredményének).
Az a tény, hogy a Gabriel Demombynes által "az alacsony gyermekhalandósági ráta csodájának" nevezett jelenség különböző körülmények között élő országokban következett be, alátámasztja azt a feltételezést, hogy valójában a folyamatot nem lehet egyetlen okra visszavezetni.

A Világbank munkatársai Kenyát vették tüzetesebben górcső alá, hogy további magyarázatokra leljenek. Az ország megfelelő próbaterep: nagyobb mértékben sikerült csökkentenie az egy évnél idősebb gyerekek halálát, mint bármelyik más afrikai államnak, és nemcsak egészséges gazdasági növekedést tudhat magáénak (2005 és 2010 között évi 4,8 százalékot), hanem működő demokráciát is (igaz, 2008-ban a választások nyomán borzalmas erőszak tombolt az országban). Damombynes azonban észrevett még valamit. Míg 2003-ban a kenyai háztartásoknak még csak 8 százaléka használt rovarirtóval kezelt ágyhálókat, addig 2008-ban már a 60 százalékuk. A malária földrajzi elterjedtségére vonatkozó adatokat is megvizsgálva végül arra a megállapításra jutott, hogy a gyermekhalandóság mérséklődésének fele az impregnált ágyhálók használatára vezethető vissza azokon a területeken, ahol a malária népbetegségnek számít.

A hálókat gyakran a segély klasszikus példáinak tekintik, mivel régebben többnyire külföldi segélyszervezetek adományozták őket. A segély létfontosságú voltáról alkotott nézettel egybevág Jeffrey Sachs amerikai közgazdásznak az a közelmúltban tett megállapítása, amely szerint a Millenniumi Falvak programban részt vevő települések (amelyeket a New York-i Columbia Egyetem földtani intézete segélyez) gyermekhalandósági mutatójának számottevő javulása a nagy mennyiségű segélynek köszönhető.

A világbanki irodavezető ezzel szemben azt állítja, hogy a gyermekhalandósági ráta ezekben a falvakban nem alakult kedvezőbben, mint az érintett országok egészében. Szerinte tehát a segélynek nincs döntő szerepe a gyermekhalandóság apadásában, amely nem köthető egyetlen tényezőhöz: a jobb politika, a jobb kormányzás és az új technológiák együtt hoznak eredményt.

"Az Afrikát a legyőzhetetlen szegénységgel és pusztulással küszködő kontinensnek látók talán meglepődnek az erre vonatkozó híreken, de tény, hogy az az Afrika, amelyre ők gondolnak, eltűnőben van" – állítja a Harvard kutatója, Michael Clemens.