Domingo kétszer

Az 1941-ben, Spanyolhonban született Plácido Domingo hivatalos honlapján ez áll mottóként: „When I rest, I rust”. Hát attól nem kell félnie, hogy berozsdásodik, mert ha éppen nem énekel, akkor karmesterként tesz arról, hogy mind neki, mind a publikumnak csodálatosan teljék az idő. Új lemezén dirigálva, a dalolást előzékenyen átengedi a Mexico Cityben született Roland Villazónnak, aki legkedvesebb zarzulea-áriáiból ad elő. És ha meggondoljuk, hogy Domingo nyolcévesen szülei zarzuelatársulatával éppen ebben a fővárosban telepedett le, már meg is találtuk a kapcsolatot a két művész között. De mi is az a zarzuela? Bár az elemzők szerint valamiféle átmenet az angol és a bécsi operett között, mégis jellegzetesen spanyol zenés színházi termék, amelyben a táncnak és az éneknek éppoly nagy szerepe van, mint a kimondott szónak. A műfaj gyökerei egészen a 17. századig nyúlnak, ám később kiment a divatból, hogy aztán az 1950-es években ismét felvirágozzék: az 1950-ig terjedő időszakban több mint ezer darabot tartanak nyilván! Ebből a roppant repertoárból válogatott a két remek tenor. Hogy az áriák a szerelemről és az ezzel kapcsolatos különféle tüzekről, a gyönyör, a megkívánás, az aggódás, a féltékenység lángjairól szólnak, annál mi sem természetesebb. Villazón és Domingo csodálatosan dolgozik együtt; nem csoda, hiszen a szó minden értelmében anyanyelvükön szólhatnak a közönséghez. Felhőtlen, nagyszerű szórakozás e lemez (EMI/Virgin Classics, 2007, Összidő: 57:06)
    Ennél persze jóval komolyabb dolgokról szól az a CD, melyen Domingo az operatörténet egyik legnehezebb szerepét énekli a múlt héten nálunk is fellépett Waltraud Meier társaságában. A Fidelio, Beethoven egyetlen dalműve olyannyira roppant feladatot jelentett az énekhang területén nehézkesen mozgó mesternek, hogy három változatban is kidolgozta, melyekhez négy nyitányt társított. A karmester, Daniel Barenboim az úgynevezett 2. Leonóra-nyitányt választotta a felvétel elejére, de a többi is meghallgatható a második CD függelékeként. Elmélyült, sőt egyenesen komor felvétel, amelyen Domingo szinte fájdalmasan realista alakítást nyújt Florestan szerepében. (Warner Classics,
2006, 2 CD, Összidő: 157:50)