Diabétesz: gyógyszeres terápia és/vagy prevenció?
A kezelhetetlen megjegyzések nem segítenek a betegnek, élnünk kell a gyógyszerek kínálta lehetőségekkel – hangzott el a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) interdiszciplináris fórumán, ahol a diabétesz világnapja alkalmából a cukorbetegség és szövődményei megelőzése állt a fókuszban.
A cukorbetegek 94 százaléka túlsúlyos vagy kövér, az obezitás gyakoriságváltozása a diabéteszével korrelál, kéz a kézben járnak. A cukorbetegek rövidebb ideig élnek, de a testsúly, a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentése, a szívelégtelenség kezelésére, számukra is egészségnyereséget jelent. Mindehhez azonban a betegek együttműködése szükséges, amit nem lehet elnyerni betarthatatlan utasításokkal és elvárásokkal. Minderről Kempler Péter, a MOTESZ elnöke beszélt a társaság diabétesz világnapi i interdiszciplináris fórumának felvezető előadásában csütörtökön, Budapesten.
A falánk, akaratgyenge ember büntetése az elhízás, tartja a társadalom, miközben a tapasztalatok azt mutatják, hogy az érintettek nem egyedül felelősek az elhízásért, és mindössze 5 százalékuk képes tartósan csökkenteni a testsúlyát – mondta előadásában Mezősi Emese, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke.
Az elhízás – amely a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) egyik fő rizikófaktora – komplex, progresszív kórkép, amit kóros zsírfelhalmozódás jellemez, világszerte 1 milliárd embert érint és járványszerűen terjed. A magyar populáción belül 33 százalékos az elhízottak aránya. Mára már tudjuk, hogy a zsírszövet mediátorai krónikus gyulladást tartanak fenn a szervezetben, és ismertté vált az is, hogy nemcsak a subcután, hanem az egyéb szervek elzsírosodása is negatív következményekkel jár.
A BMI emelkedésével párhuzamosan számos betegség kockázata nő. Az elhízottaknak 50 százalékkal nagyobb az esélye a cerebrovaszkuláris betegségek kialakulására, és 100 százalékkal magasabb a szívelégtelenség kockázata. Igazolták az obezitás szerepét 13 daganatos betegség esetében is: a hasűri daganatok megjelenését 60 százalékban az elhízásnak tulajdonítják. A halálozás kockázata is meredeken emelkedik az elhízottaknál, átlagosan 5,6 évvel rövidül meg az élettartam 30 feletti BMI esetén.
Kísérőbetegségektől függően 27-es BMI-től indokolt a gyógyszeres kezelés, 30-as BMI felett ezek híján is – mondta a Pécsi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának professzora. – Az obezitás a teljes társadalmat és klinikumot átfedi, nincs olyan orvosi szakterület, ahol ne jelenne meg, mint rizikófaktor. Az elhízásbetegség – a többi krónikus betegséghez hasonlóan – tartós kezelést igényel – a ma már rendelkezésre álló –, gyógyszeres terápia nélkül nem gyógyítható. Ám ebben a küzdelemben az obez betegek magukra vannak hagyva, hiszen nincs olyan kezelési mód, amelyet finanszírozna a társadalombiztosítás, holott nem csupán egyedül felelősek azért a helyzetért, amibe kerültek – zárta előadását Mezősi Emese.
Obezitás endémia
Elsősorban a megelőzésre és a hatékony, nem gyógyszeres kezelésre kell fókuszálni a serdülőkorúak esetében, hiszen a 11 éves gyermekek egyharmada már túlsúlyos vagy elhízott – hívta fel a figyelmet Páll Dénes, a MOTESZ várományos elnöke, hozzátéve, hogy az obezitás mint endémia egyre inkább terjed a 40 év alattiak körében, egy tavalyi kutatás pedig azt is igazolta, hogy a fiatalkori T2DM incidenciája évről évre 5 százalékkal nő..
Minden középiskolai osztályban ül egy hipertóniás tinédzser, a serdülők körében 2,5 százalékos a magas vérnyomás betegség prevalenciája – mutattak rá a Debreceni Egyetem (DE) populációs alapú kutatásai, amelyben a T2DM megjelenését is detektálták a gyerekeknél. Az obezitás miatt kialakuló primer hipertónia már 7 éves kortól megjelenik, ami népegészségügyi problémát prognosztizál, hiszen a serdülőkori elhízás a felnőttkori kardivaszkuláris és nem kardiovaszkuláris halálozásban is komoly rizikófaktort jelent.
A serdülőknél a testsúlycsökkentő fizikai aktivitás növelése az obezitás kezelésének legfontosabb eszköze, három hónapos diéta és aktív testmozgás nemcsak a teljes zsírtömeget, hanem az ateroszklerózis korai markereit is csökkenti – összegezte a DE Klinikai Központ elnökhelyettese.
Vissza a holisztikus szemlélethez?
Atomjaira hullott a belgyógyászat, gyakorlatilag valamennyi területe szubspecialitásként működött, ám az utóbbi időszakban tapasztalható reintegráció révén ismét lehetőség nyílik interdiszciplináris megközelítésben kezelni a multimorbid betegeket. Erről már Lengyel Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai központ Belgyógyászati Klinikájának tanszékvezető tanára beszélt előadásában, kiemelve, hogy a korai halálozást okozó négy betegségcsoport (kardiovszkuláris, daganatos, krónikus tüdőbetegség) egyike a T2DM. A polimorbid állapot számos szervrendszert érint, mikro- és makrovaszkuláris károsodást okozva, amelynek halálozási rizikója kétszerese a cukorbetegeknél: kétharmaduk ilyen kórállapot miatt hal meg. Míg a szívelégtelenség miatt négyszer annyi cukorbeteg szorul kórházi kezelésre, mint T2DM nélkül élő, a vesepótló kezelések prevalenciája is háromszoros a diabéteszeseknél.
A nátrium-glükóz kotranszporter-2-gátlók (sodium-glucose cotransporter inhibitors, SGLT2) a szénhidrát anyagcserét javítva képesek csökkenteni a kardiovaszkuláris és a krónikus vesebetegség, valamint a szívelégtelenség kockázatát. Mint az SZTE professzora fogalmazott, az elsődleges cél, hogy a korszerű antidiabetikumokkal nem csak a korai vércukorszint csökkentésre, hanem a T2DM szövődményei kimenetelének javítására is figyelemmel kell lenni, szem előtt tartva az interdiszciplináris megközelítést, és azt, hogy a T2DM kezelése csak csapatmunkában lehet eredményes.
Nem az ellátórendszerbe kell önteni a pénzt
Folyamatban van a nemzeti diabétesz stratégia kidolgozása, amely jövőre már segíteni fogja a cukorbetegek gondozását – ezt az üzenetet fogalmazta meg a MOTESZ világnapi rendezvényére küldött levelében Nyitrai Zsolt, kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos. A szakpolitika terveinek részleteiről a Belügyminisztérium Népegészségügyi Főosztályának vezetője, Baticz Orsolya számolt be az eseményre szervezett kerekasztal beszélgetésen, hangsúlyozva, hogy a magyar kormány deklarált célja az egészségben töltött életévek számának növelése, ám ez a törekvés a szakma támogatása nélkül nem valósítható meg.
A magyar lakosság valamennyi epidemiológiai jellegű indikátorban le van maradva az európai országok mögött, ám az egyén egészségi állapotáért az ellátórendszer mindössze 11-20 százalékban felel. Ezért nem az ellátórendszerbe öntött pénzben kéne gondolkodni, hanem kicsi gyerekkortól beépíteni a magyar lakosság gondolkodásmódjába, hogy „az egészség érték és élmény”, hogy el kell járni a szűrésekre, és olyan életmódot folytatni, amely segít megőrizni az egészséget.
Az egészségfejlesztés teszi alkalmassá az egyént és közösséget arra, hogy helyes döntéseket hozzon saját egészségével kapcsolatban, ennek a gondolatnak a nyomán került be a nemzeti alaptanterv közösségi nevelés kerettantervébe az egészségnevelés az általános iskolákban, de kidolgozták a középiskolára vonatkozó etapot is.
A szakpolitikai célkitűzések között szerepel a szűrési rendszerek komplex fejlesztése a foglalkozás-egészségügy bevonásával és a szekunder prevenciós eszköztár hozzáférhetőbbé tételével. Az egészségfejlesztési feladatok kiterjesztésével megteremtik annak szabályrendszerét és finanszírozási kereteit is – sorolta a főosztályvezető. Megemlítette azt is, hogy a magyar kormány az uniós elnökség egyik kiemelt prioritásává tette a kardiovaszkuláris betegségek elleni küzdelmet, fókuszba helyezve a primer prevenciót annak érdekében, hogy az olyan, nem fertőző betegségek esetében is, mint a diabétesz, eredményeket tudjunk elérni. Bár a jelenlegi időszak nem kedvez az ehhez szükséges források megteremtéséhez, de a BM és az egészségügyi államtitkárság elkötelezett abban, hogy hozzáférjünk minden rendelkezésre álló anyagi fedezethez.
Bár az egészségügyi szakpolitikai stratégia a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, az Európai Unió számos, a népegészségügyet érintő kihívás kezeléséhez nyújt támogatást – emelte ki Molnár Balázs, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának helyettes államtitkára. Mint mondta, a Covid-pandémia megmutatta, hogy az egészségügyben is erősebbek vagyunk együtt, és a magyar elnökség ráirányította a figyelmet arra is, hogy az unió versenyképessége is csak úgy fejleszthető, ha a a munkaképes munkaerőt megtartjuk. Ennek érdekében pedig az aktív idősödésre és az egészséges életmód támogatására kell fókuszálni.
Prevenció nélkül nem érhetünk el eredményt a cukorbetegség elleni küzdelemben – zárta a kerekasztal hozzászólóinak sorát Füzesi Brigitta, a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségének (CEROSZ) elnöke, aki szerint a magyar társadalom rossz egészségértése az akadálya annak, hogy az egyének is részt vállaljanak egészségük megőrzésében, megteremtve ezzel az optimális egyensúlyt. Úgy vélte, az egészségértés fejlesztésében számos erőfeszítés szükséges valamennyi érintett részéről ahhoz, hogy az elhízott cukorbeteg unokája ne lépjen a nagyszülő nyomdokaiba.
