Dénes Tamás: Nem akarunk borítékokból élni
A hálapénz nem kopik ki magától, hiszen a jelenlegi bérek csupán a lassú halálhoz elegendők; jelentős forrásra van szükség ahhoz, hogy néhány év múlva is legyen még ápoló és orvos a magyar egészségügyben. A Magyar Narancs interjúja Dénes Tamással, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (Reszasz) elnökével.
Magyar Narancs: Két hete jelentették be, hogy megalakul a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (Reszasz). Céljuk, hogy újraélesszék a magyar egészségügyet és annak érdekvédelmét. A sajtótájékoztatón azt mondta, azért volt szükség az újabb szakszervezetre, mert nem volt, aki megfelelő válaszokat adott volna. Pontosan milyen kérdésekre?
Dénes Tamás: Az érdemi érdekvédelemre, ezen belül például a munkabeszüntetésre. A jogszabályok ebben a kérdésben megnehezítik az érdekvédők munkáját, de nem lehetetlen megszervezni egy sztrájkot, legalábbis meg kell próbálni: sztrájkbizottságot kell alakítani, és meg kell kezdeni a tárgyalásokat a kormánnyal. A szociális szférában például több mint két évig tartott, amíg eljutottak a sztrájkig. Sokféleképp ki lehet szúrni az érdekvédőkkel, volt olyan eset, hogy addig passzolgatták a bíróságok egymás között az engedély kiadását, míg lejárt a határidő. Egyébként sokkal jobban jár a kormány, ha engedi a munkavállalót sztrájkolni, mert akkor nem kell utcára vonulni, vagy olyan akciókat szervezni, amire az aktuális ellenzék rá tud szállni, és amit a közvélemény kormányellenesnek tud titulálni. Másfelől a hitet és az akaratot hiányoljuk a szakszervezeti vezetőkből. Tárgyalással eddig jutottunk, most már másképp kell érvelnünk, hogy meggyőzzük a döntéshozókat: az egészségügybe invesztálni nem kidobott pénz.
MN: Vagyis nem volt más, aki vállalta volna a sztrájkot is?
DT: Volt, aki azt mondta, nincs szükség rá, már így is tárgyalunk a kormánnyal, volt, aki szerint nem lehet megcsinálni, és volt, aki szerint igen, de úgysem vesznek részt benne az orvosok. Egyébként sokféleképpen lehet sztrájkolni: az egyik formája, ha szervezetten nem vállalunk túlmunkát és betartjuk a szabályokat. Viszont sok orvos és főleg ápoló egyik hónapról a másikra él, anyagilag nem teheti meg, hogy nem vállal túlmunkát. Az oldjuk meg! politikájának irányt kell váltani: nekünk kell megmondani az osztályvezetőnek, hogy ti oldjátok meg, én nem vagyok hajlandó halálra dolgozni magam és 8-10 évvel kevesebbet élni, mint az átlagpopuláció.
...
MN: Az MRSZ egy 2013-as kutatás eredményeként publikálta, hogy sokan elutasítják a hálapénz intézményét, megalázónak tartják, és ez az orvoselvándorlás legfőbb motorja.
DT: A Reszasz zászlajára elsősorban nem ez van tűzve, az MRSZ-szel próbáltuk meg ennek a szoftkorrupt rendszernek a negatív hatásait bemutatni. Úgy tűnik, sikerrel, és arra is jó volt, hogy mind az orvosokat, mind a társadalmat érzékennyé tegyük a problémára, hogy aztán az 1001 orvos a hálapénz ellen nevű csoport levele, melynek én is aláírója vagyok, ilyen nagyot szóljon. Mi nem akarunk azzal foglalkozni, hogy ki fogad el hálapénzt és ki nem, hisz sok orvos a megélhetése érdekében fogadja el. Mi egy teljesen új rendszert akarunk: tisztességes bérekkel, hálapénz nélkül. Nem akarunk borítékokból élni egy kiszámíthatatlan életpályán.
