hirdetés
2025. február. 19., szerda - Zsuzsanna.
hirdetés

Lehetséges bőrgyógyászati szövődmények

Dekoratív és kozmetikai tetoválások a bőrpatológus szemével

Az utóbbi évtizedekben a dekoratív tetoválások robbanásszerű népszerűségre tettek szert, divatossá váltak, és gyakoriságuk rapidan nőtt világszerte, ezzel együtt pedig megnőtt a tetoválásokkal kapcsolatos adverz reakciók száma is. A tetovált területeken előfordulhatnak fertőzéses kórképek, allergiás reakciók, gyulladásos bőrbetegségek vagy daganatok. Bőrpatológiai szempontból a tetoválást követően későn, akár hónapokkal, évekkel később megjelenő reakciók a legjelentősebbek, ilyenkor szükség van szövettani vizsgálatra, mert el kell különíteni a tetoválás területén megjelenő fertőzést, a késői allergiás reakciót, az egyéb gyulladásos bőrbetegségeket vagy valamilyen daganat megjelenését.

A tetoválás története az ősi időkre nyúlik vissza, hiszen már az Alpokban talált, nagyjából i. e. 3300-ban élt ősember, Ötzi bőrén is számos szénnel készült tetoválást találtak (1). Maga az elnevezés a tahiti „tattau” (megjelölni) vagy a szamoai „tátau” szóból származik, ahol már 2000 éve készítettek tetoválásokat a felnőtté válástól kezdve a teljes testfelület lefedéséig. A tetoválás szokása és elnevezése a XVIII. században Cook kapitány közvetítésével jutott el a nyugati világba (2, 3). 

A tetoválásokat orvosi vagy terápiás (pl. onkoradiológiai jelölések, vitiligo elfedése, emlőrekonstrukciónál emlőbimbó kialakítása), traumás (sérülés, robbanás kapcsán idegen anyag tatuálódása a bőrbe) és dekoratív csoportra osztjuk. A mindennapi gyakorlatban legnagyobb számban az utóbbiakkal találkozunk, idetartoznak a szintén egyre népszerűbb kozmetikai tetoválások is (1–3).

Az utóbbi évtizedekben a korábbi amatőr, egyszínű tetoválások jó minőségűek, sokszínűek, valamint árnyaltak lettek, és robbanásszerű népszerűségre tettek szert. Ezzel párhuzamosan társadalmi megítélésük jelentősen javult, divatossá váltak, és gyakoriságuk rapidan megnőtt világszerte. Jelenleg Európában és Ausztráliában a népesség 8,5-20%-a, Amerikában mintegy 24%-a (lényegében minden negyedik ember) rendelkezik legalább egy tetoválással (2).

Tetoválások kapcsán kialakuló adverz reakciók, szövődmények

A tetoválások számának növekedésével azonban egyenes arányban növekszik az ezekkel kapcsolatos adverz reakciók, szövődmények száma, ami minden lehetséges ilyen reakciót figyelembe véve a különböző tanulmányok alapján 2-17% is lehet. Ugyanakkor, köszönhetően az egyre nagyobb higiéniának és a kevésbé irritáló anyagok használatának, a szövődmények számának növekedési üteme csökken (1–3).

A tetoválások kapcsán létrejövő adverz reakciókat, szövődményeket általában a háttérben álló folyamat, kiváltó ok alapján csoportosítjuk, és az is fontos, hogy ezek a reakciók időrendben is eltérően jelenhetnek meg. Ezek alapján a tetoválások területén előfordulhatnak fertőzéses kórképek, allergiás reakciók, gyulladásos bőrbetegségek vagy daganatok (1–4) (1. táblázat).

A tetoválófestékek különböző oldható és oldhatatlan komponensei okozzák azt, hogy a tattoo-szemcsék a dermiszben idegen anyagként egyrészt allergiás, másrészt irritatív és gyulladásos folyamatokat indíthatnak el. A különböző festékek pontos összetétele általában nem ismert, de alapvetően a színeknek megfelelően más-más allergén komponenseket tartalmazhatnak. A vörös festékben előfordulhat higany, szantálfa, ebben és a sárgában kadmium, amelyek kontakt és fotokontakt dermatitiszt okozhatnak. A zöld festékben króm-dioxid, a kékben kobalt, a feketében szén vagy vasoxid található, ami kiválthat ilyen reakciókat (2, 4, 5). Az allergiás reakciók lehetnek a tetoválás helyére lokalizálódók vagy akár generalizáltak is. A generalizált tünet lehet azonnali vagy korai allergiás tünet, ami közvetlenül a tetoválás után vagy néhány napon belül jelentkezik. Fontos tudni, hogy ilyen reakció (pl. urtica) nemcsak a tetoválás elkészítése után, hanem a tetoválások eltávolítása kapcsán is jelentkezhet (3).

Pexels képe a Pixabay-en
Pexels képe a Pixabay-en

A szövettani vizsgálat jelentősége 

Bőrpatológiai szempontból a tetoválást követően későn, akár hónapokkal, évekkel később megjelenő reakciók a legjelentősebbek. Ilyenkor szinte minden esetben szükség van szövettani vizsgálatra, mert el kell különíteni a tetoválás területén megjelenő fertőzést (pl. mycobacterium, vírus, gomba), a késői allergiás reakciót (pszeudolimfóma-szerű, granulomatosus, lichenoid), az egyéb gyulladásos bőrbetegségeket (lichen, psoriasis) vagy valamilyen daganat megjelenését. Az utóbbiak jelenlegi ismereteink szerint nem állnak feltétlen ok-okozati összefüggésben a tetoválással, bár a festék okozta krónikus irritáció esetleg felmerülhet, mint provokáló tényező (2, 4, 5).

A késői allergiás adverz reakciók gyakran csak egy-egy szín környezetében jelentkeznek, így többszínű tetoválásoknál csak az adott szín mentén jönnek létre. Ezek lehetnek idült, sokszor szöveti eozinofiliával járó dermatitiszek, pszeudolimfómák vagy granulomatosus reakciók. A dermatitiszek lehetnek verrucosusak, amikor a hámhiperplázia mellett kifejezett idült lobsejtes, sokszor eozinofil sejteket tartalmazó beszűrődés alakul ki a tattoo-szemcsék körül (1. a, b ábra) (1, 2).

A pszeudolimfómák esetén klinikailag szintén gyakran csak egy szín érintett, és általában itt is papulák jelennek meg. A szövettani vizsgálat masszív, reaktív limfoid sejtes beszűrődést igazol ezekben az esetekben (1. c, d ábra) (1, 4, 5).

A granulomatosus reakciók szintén a késői szövődmények közé tartoznak, és szövettanilag általában sarcoidszerű granulómák alakulnak ki a tattoo-pigment környezetében. Klinikailag papulák jelennek meg a tetoválás területén, melyek egyéb panaszt nem okoznak, sokszor többszörösek (1. e, f ábra). Ilyen esetekben mindig ki kell zárni, hogy nincs-e a háttérben esetleg valódi sarcoidosis. Irodalmi adatok valószínűsítik, hogy a különböző színek komponensei (leggyakrabban a fekete és a vörös) az arra hajlamos egyénekben autoimmun stimulust okozva szisztémás sarcoidosis kialakulásának triggerei lehetnek (6, 7). Természetesen, ha granulomatosus tattoo-reakciót látunk szövettanilag, akkor ki kell zárni a mycobacterium-fertőzés lehetőségét is.

Bőrgyógyászati és bőrpatológiai szempontból a tetoválások területén megjelenő pigmentált elváltozások, legyenek azok akár jó-, akár rosszindulatúak, különös figyelmet érdemelnek. Pigmentet tartalmazó bőrelváltozások diagnózisához a klinikai és a dermatoszkópos vizsgálat során nélkülözhetetlen az elváltozásban lévő színi eltérések megítélése. Ez alapján lehet ugyanis eldönteni, hogy melanocitás vagy más, leggyakrabban hámeredetű képletről van-e szó, és a dignitás eldöntéséhez is szükséges a pigmentáció és az érstruktúra megítélése. Viszont a tetoválásnál használt festék miatt pontosan ezek a jellemzők válnak megítélhetetlenné, és sokszor nem lehet észrevenni azt sem, ha egy korábban meglévő lézió változik. A tetoválófesték miatt maga a beteg sem veszi észre időben sem a változást, sem azt, ha új bőrelváltozás jelenik meg a tetoválás területén.

Melanocitás elváltozásoknál így sokszor klinikailag nehéz, vagy nem is lehet eldönteni, hogy dysplasticus naevusról vagy melanomáról van szó a tetoválás területén. Az irodalomban eddig összesen 35 eset ismert, ahol tetoválás területén alakult ki melanoma malignum (8–10) (2. ábra).

Fontos tudni, hogy a tattoo-pigment a bőrből a makrofágok közvetítésével a regionális nyirokcsomókba kerül, így, ha azokat el kell távolítani, akkor a patológus látni fogja, hogy a beteg az adott bőrterületén tetoválással rendelkezik. Ugyanakkor, például melanoma malignumhoz kapcsolódó sentinel nyirokcsomó vizsgálatakor, az ott lévő pigmentszemcsék nehezíthetik az értékelést.

Következtetés

Mivel a dekoratív tetoválások száma nagy, és folyamatosan növekszik, adverz reakciók megjelenésével vagy olyan bőrtünetekkel, melyek tetoválás területén alakulnak ki, a jövőben is folyamatosan számolnunk kell. A számos szövődmény közül a késői formák esetében van kiemelkedő jelentősége a szövettani vizsgálatnak, és fontos, hogy a patológus tudja, ha a betegnek az érintett területen, vagy annak közelében tetoválása van. 

 

IRODALOM

1. Simunovic C, Shinohara MM. Complications of Decorative Tattoos: Recognition and Management. Am J Clin Dermatol 2014;15:525–536.

2. Torre-Castro J, et al. Histopathology of Dermatologic Complications of Tattoos. Am J Dermatopathol 2022;44:632–649.

3. Khunger N, Molpariya A, Khunger A. Complications of Tattoos and Tattoo Removal: Stop and Think Before you Ink. Journal of Cutaneous and Aesthetic Surgery 2015;8(1).

4. Shinohara MM, et al. The histopathologic spectrum of decorative tattoo complications. J Cutan Pathol 2012;39:1110–1118.

5. Huisman S, et al. Cutaneous non-allergic complications in tattoos: An overview of the literature. Presse Med 2020;49:104049.

6. Kluger N. Tattoo-associated uveitis with or without systemic sarcoidosis: a comparative review of the literature. J Eur Acad Dermatol Venereol 2018;32(11):1852–1861.

7. Sepehri M, Hutton Carlsen K, Serup J. Papulo-Nodular Reactions in Black Tattoos as Markers of Sarcoidosis: Study of 92 Tattoo Reactions from a Hospital Material. Dermatology 2016;232:679–686.

8. Varga E, et al. Melanoma and melanocytic nevi in decorative tattoos: three case reports. J Cutan Pathol 2011;38:994–998.

9. El Baraka FC, et al. Mélanomes sur tatouage: deux observations et revue systématique de la littérature/Melanoma within tattoos: Two cases and a systematic literature review. Annales de dermatologie et de vénéréologie 2020;147:285–292.

10. Bazzacco G, et al. My tattoo has come to life. International Journal of Dermatology 2022; 61:e456–e501.

Dr. Varga Erika, SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Szövettani Laboratórium
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés