Csináld magad – harctéri egészségügyi ellátás
Amikor az amerikai rangerek őrmesterének, Leroy Petrynek kezét egy csata közben letépte egy gránát, miközben bajtársainak próbált segíteni, tudta, mit kell tennie. Másik kezével szorítókötést helyezett fel sérült karjára, hogy ne vérezzen el.
Szerencséjére olyan csapatban szolgált, amelyet kiképeztek a harctéri "csináld magad" egészségügyi ellátásra. A gyors ellátásnak köszönhetően csapatában a katonák 92 százaléka túlélte a hét évig tartó harcokat. Harmincketten haltak meg közülük, de ezek között csak egynek volt olyan sebe, amely elvileg túlélhető lett volna, ha elállítják a súlyos vérzést.
Az ezzel kapcsolatos vizsgálatban azt találták, hogy az egészségügyileg kiképzett 75. regimentben 2001 októbere és 2010 áprilisa között 3 százalékos volt a halálozási arány, míg az iraki és afganisztáni háborúban azoknak a csapatoknak a körében, amelyek ilyen kiképzést nem kaptak, 24 százalékos.
„Petry kiváló példa arra, hogy hogyan működik ez” – mondta a kutatás vezetője, dr. Russ Kotwal.
A korábbi csaták során a halálok 90 százaléka a harctéren következett be, mielőtt még a sérült katonák eljutottak volna az orvoshoz. A régebbi háborúkban bekövetkezett sérülések áttekintése után a rangerek mintegy tíz éve új módon kezdtek viszonyulni a harctéri sebesülésekhez, illetve ezek bizonyos tipikus fajtáihoz.
Az elv nagyon egyszerű: mivel a csatatéren nincs elég orvos és felcser, a rangereket felszerelték egy elsősegélynyújtó csomaggal, és megtanították őket, hogy hogyan kell használni. „Ha nem tudod magad megcsinálni, fogj valakit, aki megcsinálja neked” – javasolta dr. Kotwal.
A vizsgálat eredményeit az Archives of Surgery hétfői számában közülték; részletezték a rangerek gyakorlatát, amelyet azóta a hadsereg egyes más egységei is átvettek.
A lényeg az, hogy háromféle, potenciálisan túlélhető sérülést azonnal kezelni kell: a végtagok erős vérzését, a tüdő mellkasi trauma következtében bekövetkezett kollabálását és a légútak elzáródását, bármi is okozza azt. Az ezek ellátásához szükséges eszközök mindig a katonáknál vannak a harcban, és „az egészségügyi ellátás megtanulása éppen olyan fontos, mint a lőgyakorlatok” – mondta dr. John Holcomb, a közlemény senior szerzője. „Ahhoz, hogy ez a szemlélet uralkodóvá váljon, és a katonák tényleg el tudják látni magukat, évekre van szükség” – tette hozzá.
Az egyetlen eljárás, ami nehézséget okoz a katonáknak, a kollabált tüdő kezelése, ugyanis ehhez egy nagy tűt kell átszúrni a mellkasfalon, amelyen keresztül kiszívják a levegőt a mellüregből. s így a tüdő ismét kitágul. Ehhez az életmentő eljáráshoz gyakran képzettebb bajtársaik segítségét kérik a katonák.
A csatatéren a leggyakoribb probléma a vérzés, a halálok fele ennek tudható be. A rangerek esetében a szorítókötést az esetek 42 százalékában nem egészségügyi dolgozó helyezte fel, s ezzel a gyors kezeléssel számos életet mentettek meg.
