Családtagok szerepe az idősek műtét utáni felépülésében
Az OTSZ Online szerint csökkenthető a posztoperatív delírium kockázata, ha az idős betegek perioperatív ápolásába a családtagokat is bevonják.
Új adatok szerint a családtagoknak igen lényeges szerepük van az idős betegek műtét utáni felépülésében, bevonásuk az idős, kórházban fekvő betegek ápolásába jelentősen csökkentheti a posztoperatív delírium (POD) kialakulásának kockázatát.
Dr. Yan-Yan Wang (Department of Geriatrics at West China Hospital, Sichuan University, Chengdu) és munkatársai a JAMA Internal Medicine-ben megjelent tanulmányukban összehasonlították a professzionális, vagy önkéntes kórházi személyzet által alkalmazott POD prevenciós program és a családtagok által végzett ápolás adatait, és meglepő eredményre jutottak. Bár alapfeltevésük is az volt, hogy az idős betegek 13-50%-ánál kialakuló posztoperatív delírium 30-40%-a megelőzhető lenne, ami a POD-hoz társuló számos káros tényező, többek között a hosszúra nyúlt kórházi ápolás, a fukcionális leromlás, a demencia és a megnövekedett halálozás csökkentése miatt is fontos lenne. Kínában (az amerikai HELP programtól eltérően) nem alkalmaznak az idősek kórházi ápolásában önkénteseket, viszont a családtagokat jóval gyakrabban vonják be az ápolásba, mint az USA-ban vagy Európában. A kulturális különbségek adnak lehetőséget a nem farmakológiai beavatkozások közötti eltérések és beavatkozások igazolására.
A Memorial Delirium Assessment Scale kínai változatát használva a kutatók igazolták, hogy a családi beavatkozás hatásosan megelőzi a delírium kialakulását. A családi ápolásban részesült betegeknél kisebb mértékben romlott a fizikális állapot, a napi aktivitás, és kisebb volt a Short Portable Mental Status Questionnaire segítségével mért kognitív képességek romlása is. A családi segítségével ápolt betegek posztoperatív kórházi ápolásának ideje is megrövidült.
Dr. Victoria Tang (Division of Geriatrics, Department of Medicine, University of California, San Francisco) és munkatársai szerkesztőségi közleményükben rámutatnak, hogy számos tényezőnek köszönhető a vizsgálat sikere. Pl. a betegek a megnövekedett biztonságérzete és komfort-érzése mellett a családtagok, vagy a külön felfogadott személyhez kötődő ápolók segítségével könnyebben visszatér a beteg a valóságba, előbb mobilizálódik, csökken a szorongása, javul az alvása. A családtagok jobban odafigyelnek arra, hogy a betegnek visszaadják a szemüvegét, a hallókészülékét, így a beteg kevésbé érzi elszigeteltnek magát, és jobban bízik a felépülésében is. A „standard” ellátás során kevesebb gondot fordítanak ezekre, csak külön kérés nyomán kerülnek vissza a betegre. A hiányuk okozta érzékszervi funkció hátrányok is elősegíthetik a delírium kialakulását.
