Betegforgalma 60 százalékát vesztette el az egri kórház
Még néhány látványos akció, s végleg befellegzik az egri megyei kórháznak, amely az elmúlt években elveszítette betegforgalmának 60 százalékát. Az a beteg, aki az elmúlt két év zűrzavarában új orvost talált magának, azért nem pártol vissza az egri kórházhoz, mert ott ismét munkába állnak a kórházvédők – állítják a lapunk által megkérdezett biztosítási szakemberek, akik szerint Egernek már nincs sok dobása, lényegében a teljes ellehetetlenülés szélén áll.
A Heves megyei – s egyben súlyponti! – egri Markhot Ferenc kórház az elmúlt két esztendőben gyakorlatilag elveszítette betegforgalmának 60 százalékát, s bár az elmúlt hónapokban megállt a csökkenés, riasztó jel, hogy nem indult be a növekedés. A betegek nyugalmat akarnak, s gyógyulni, az előbbi pedig vészesen hiányzott az elmúlt két esztendőben Egerben. Így aztán, aki tehette a lábával szavazott, máshol keresett orvost bajára. Ahhoz, hogy az intézmény visszaszerezze a bizalmat, hosszú évek kellenének, ennyi pedig Egernek nincs.
A remény hal meg utoljára
Másként látja ezt dr. Pócs Alfréd, a kórházvédők vezetője, aki szerint a betegek követték egri orvosaikat, akik közül néhányan még a Dunántúlra is elvetődtek. Ők tehát mindenképp ismét megjelennének a hevesi megyeszékhelyen, ha doktoraik újból itt állnának munkába. Csodákat egyébként nem várnak a mai államtitkári látogatástól, belátják – mondta lapunknak Pócs doktor -, hogy az átadás-átvétel idején először az ország, illetve az ágazat kasszáját kell áttekinteni, s ennek ismeretében dönteni az egri ügyekről. A kórházvédők három dolgot szeretnének: a korábbi munkatársak visszavételét, kormánybiztos kinevezését az intézmény élére, valamint egy alapos pénzügyi vizsgálatot. A gazdasági helyzet ugyanis meglátásuk szerint egyre kaotikusabb, szinte számolatlanul folyik ki a pénz a kórházból, amelynek adósságállománya elérte a 300 milliót. Óránként 10 ezer forintért járnak a sürgősségre ügyelni háziorvosok, s van olyan helyi alkalmazott, aki háromféle szerződés birtokában visz haza havonta több százezer forintot, miközben az osztályokon erős megszorítások léptek életbe, s alapvető eszközökre sem futja.
Az IKIR és a kórházak
Bár a miskolciak látványosan nem folytak bele a kórházvédők HospInvest ellen folytatott napi csatáiba, de nem csak szolidárisak voltak velük, komoly segítséget is nyújtottak az egrieknek. Hogy emögött kizárólag szimpátia, netán a HospInvest megjelenése okozta regionális pozícióféltés, vagy már eleve messze tekintő számítások húzódtak meg – máig kideríthetetlen.
Az viszont tény, hogy fogadták a hontalanná vált egri betegeket, ami a teljesítménymegkötések mellett valóban nagylelkű gesztus volt és 75 milliójukba került, mindemellett munkát adtak több tucat, Egerből távozott orvosnak is. A miskolci megyei kórház utóbb szakorvosi óraszámokat is átadott a hevesi városnak, így az ő jóvoltukból működhet kardiológiai, ortopédiai, belgyógyászati és ideggyógyászati járóbeteg szakrendelés Egerben. E nagylelküséget kérdésünkre dr. Csiba Gábor a dél-borsodi települések lakóinak – Mezőkövesd és környéke – helyzetével magyarázza, akiknek jóval közelebb esik Eger, mint Miskolc. Igaz, a hazai egészségügyi viszonyokat jól ismerő, névtelenséget kérő szakértőnknek is lehet némi igaza: a Szavannán is rögtön körbeállják a haldokló nagyvadat.
A miskolciak elképzelésének alapja az az intézményközi informatikai rendszer (IKIR), amely nem csak a régió valamennyi fekvőbeteg intézményét, de más egészségügyi szolgáltatókat is összekapcsol. Az IKIR további előnye, hogy segítségével 150 háziorvos léphet kapcsolatba a kórházakkal, adatokat vagy előjegyzési időpontot kérhetnek tőlük, de ezen az úton hozzájuthatnak radiológiai és patológiai eredményekhez is. A rendszert működtető non-profit kft központja a miskolci megyei kórházban van, a cégben a résztvevő intézmények mindegyike tulajdonos. Csiba Gábor erre fűzné fel a regionális ellátást, ésszerűen megosztva a feladatokat a szolgáltatók között.
Miskolc kontra Eger?
Az általunk megkérdezett, névtelenségéhez ragaszkodó finanszírozási szakember szerint a miskolciak elképzelése már csak azért is megfontolandó, mert a régió legtöbb kórháza meglehetősen „romos” állapotban van. Az egyiket úgy tartja életben traumatológiája, hogy közben nincs belgyógyászata, a másikból menekül orvos és beteg, a harmadik legfeljebb rehabilitációs feladatokra alkalmas. Salgótarján, Hatvan, Gyöngyös és Eger egyaránt megváltóra vár – a miskolci megyei kórház pedig készséggel vállalkozna erre a szerepre.
A forma némileg eltérne a korábban megszokottól – egymás működtetői lennének -, s egymás telephelyei is, hangsúlyozza a miskolci megyei kórház főigazgatója. Csiba Gábor szerint az utóbbinak azért van jelentősége, mert ily módon a munkaerő – függetlenül attól, hogy közalkalmazott vagy sem – mozgatható az intézmények között. Kérdés, akarnának-e mozogni. Pócs Alfréd köszönettel nem kér a regionalitásból. Ő a megyére esküszik, s bár elismeréssel szól a miskolciakról, akik végig mellettük álltak harcukban, céljuk az egri megyei kórház régi hírnevének és státuszának visszaállítása.
