Beteg és medikus: kéz a kézben

Egy főként a betegút-menedzselésen alapuló új onkológiai betegellátó modell bevezetését szeretné megvalósítani a Semmelweis Egyetem – ezt prof. dr. Tulassay Tivadar jelentette be egy csütörtöki sajtótájékoztatón. Az Onkológiai Klinikai és Komplex Ellátórendszer az egyetem számára többféle szempontból is jelentős eredményt hozhat.  Egyrészt jelentősen javulhat a daganatterápia hatékonysága, az orvostanhallgatók, a szakorvosjelöltek képzésének színvonala, és nem utolsósorban a betegek egy, a jelenleginél empatikusabb környezetben, biztonságosabban, kiszámíthatóbb körülmények között gyógyulhatnának.

Az egyetem rektora szerint a jelenlegi hagyományos betegnyilvántartó programok és betegirányító rendszerek alkalmatlanok az onkológiai ellátás színvonalas menedzselésére. A betegek és családtagjaik számára az indokoltnál is nagyobb megterhelést jelent a gyógyuláshoz elengedhetetlen terápia: tucatnyi orvossal, ápolóval kerülnek kapcsolatba, a kezelések térben és időben elkülönítetten, gyakran kiszámíthatatlanul, több intézmény bevonásával zajlanak. Hosszúak a várólisták, nincs elegendő sugárterápiás eszköz – a Közép-Magyarországi Régióban 3 millió ember ellátását kell megszervezni; a budapesti orvosegyetem pillanatnyilag évente 22 ezer daganatos beteget lát el (az összes onkológiai beteg 20 százalékát) –, de a jövőben a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet akar vállalni.

Fogd a kezem…

Már csak azért is – érvelt a rektor –, mert a betegellátás érdeke azt kívánja, hogy az orvostanhallgatók és a szakorvosjelöltek a jelenleginél elmélyültebb ismeretekre tehessenek szert. Éppen ezért azt tervezik, hogy a jövőben minden egyes beteg mellé delegálnak egy orvostanhallgatót, aki végigkíséri a beteget az onkoterápiás folyamaton. A beteg a medikussal tartaná a kapcsolatot, kérdezhet tőle, aki viszont rendszeres időközönként konzultálna az onkoteamek szakorvosaival, és támogatná páciensét a személyre szabott terápiájának megvalósításában. Ez az együttműködés visszahat a hallgatókra is – állítja az egyetem rektora, akik ezáltal képzettebb, tapasztaltabb, empatikusabb orvosokká válhatnának. (A beteglogisztikai rendszer terveit a jövő év második felére véglegesítenék.) Mivel a budapesti orvostudományi karon tanul a legtöbb külföldi hallgató, így ebből a szempontból is érdemes a kormánynak befektetni ebbe a projektbe – állítja a rektor –, mivel az onkológia mint önálló tantárgy oktatási rendszerbe iktatása ma már elengedhetetlenül fontos az egyetemi diploma versenyképessége szempontjából.

Az új klinika létrehozása melletti érvelt az SE vezető patológusa, Matolcsy András professzor is, aki szerint a centralizáció a már említett szempontokon túl is hozhat nyereséget a betegek számára. Elég csak a klinikai gyógyszervizsgálatok lehetőségére gondolni. A vizsgálatokban való részvétel új esélyt, reményt jelenthet azok számára, akiknek a már engedélyezett készítmények nem javítanak az állapotukon. Ezzel az új ellátási modellel ez is lehetővé válna, hiszen a nagy betegforgalom, a klinikai környezet vonzó a gyógyszerfejlesztők számára.

Konkrét számok: miből és mit?

Ha sikerül támogatást szerezniük a kormánytól, akkor Tulassay professzor elképzelései szerint jövő év végén átadhatnák az új onkológiai klinikai tömböt. A beruházás, vagyis a már meglévő épülettömb felújítása félmilliárd forintba kerülne. Az új centrum 60 aktív ággyal, 20 kúraszerű ellátóhellyel és járóbeteg-szakrendelésekkel indulna. A szervspecifikus daganatkezelés a továbbiakban is maradna a klinikákon, ugyanakkor a komplikált eseteket és a szakklinikákon nem kezelhető eseteket már ez az új egység látná el. Mivel az onkológiai fejlesztéssel az egyetem kapacitása bővül, a többletfinanszírozási igénye havonta hozzávetőleg 125 millió forint lesz; ennek fedezetét a centralizált ellátásból adódó megtakarításból fedezni tudná az egyetem.

Az újszerű, innovatív ellátási forma megvalósításához azonban elengedhetetlen egy új sugárterápiás eszköz beszerzése – ehhez 1,4 milliárd forintra lenne szüksége az egyetemnek. Az elképzelésnek ez az egyik legérzékenyebb pontja, mert az Országos Onkológiai Intézetben futó mintegy hatmilliárdos fejlesztés esetleg keresztülhúzhatja a Semmelweis Egyetem vezetőinek elképzelését. Tulassay Tivadar szerint azonban a két beruházás „nem üti egymást”. Mindemellett nem szabad elfelejteni azt sem – mondta –, hogy az oktatás judíciuma az egyetemé, így a képzés lehetőségeinek szempontjából sem elhanyagolható az új berendezés megvásárlása, enélkül ugyanis nem tudnak szakorvost képezni, márpedig az tény, hogy nincs elegendő onkológus, sem pedig sugárterapeuta Magyarországon. Pillanatnyilag nincs sugárterápiás berendezése az egyetemnek, ez pedig hihetetlen pazarlás, hiszen a szellemi tőke és a nagy betegforgalom is adott – már önmagában ez a két tényező is indokolttá tenné a beruházást.

Kontra

Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet igazgatója vitatja a beruházás szükségszerűségét. Úgy véli, Tulassay rektor elképzelése arról tanúskodik, hogy nem ismeri a korszerű onkológiai struktúra felépítésének alapelveit. A szakmai kollégium már több alkalommal úgy foglalt állást, hogy nincs szükség további sugárterápiás központra, a jelenlegieket kell továbbfejleszteni. Mint azt a MedicalOnline kérdésére elmondta: ellentétes az Onkológiai és Sugárterápiás Szakmai Kollégium véleményével ez az elképzelés, szembe megy az 1993-ban kidolgozott, és a WHO által is támogatott Nemzeti Rákkontroll Programmal, a hivatalos Nemzeti Rákellenes Programmal és az Amerikai Egyesült Államokban és az Európában rendkívüli intenzitással folyó centralizációval. Például a Stockholmban működő két onkológiai intézetet összevonták, arra hivatkozva, hogy nem elég gazdagok, és az erőiket koncentrálni kell. Az Országos Onkológia Intézet és az Uzsoki utcai radiológiai Központ ellátja a területi ellátási kötelezettség alapján e régióba tartozó betegeket. Sőt – állítja Kásler Miklós –, az országos feladatoknak is megfelelnek, és a szakmai szabályok szerinti határidőn belül, és a lehető legmagasabb színvonalon jutnak hozzá a sugárterápiához a betegek. A tanulmányok azt igazolják, hogy tízmillió lakosonként egy komprehenzív ellátó egység az ideális, emellé kell telepíteni 1,5–2 millió lakosonként további regionális centrumokat. Ezt a célt szolgálja a regionális onkológiai centrumok fejlesztésére kiírt pályázat is. Az országos intézet igazgatója szerint az oktatást – ami valóban egyetemi feladat – nem szabad azonosítani az onkológiai betegek ellátásával.

Felhívja a figyelmet arra is, hogy Magyarországon 2007 januárjában konszenzus született arra vonatkozóan, hogy a három vidéki egyetem és egy további, vidéki nagyvárosban lévő intézmény tölti majd be a regionális központ szerepét, ezt a megállapodást aláírta az összes egyetem rektora – így Tulassay professzor úr is – és az országos intézet igazgatója is. Eszerint az országos intézet országos hatáskörrel működik, a regionális centrumok pedig 3–4 megye onkológiai ellátását fogják össze.

Egy gép telepítése teljesen nonszensz – véli Kásler Miklós –, hiszen a kiegészítő egységek ára megközelíti a gép beszerzési költségét, arról nem is beszélve, hogy a kiegészítő berendezések 3–4 gép kiszolgálására alkalmasak. Tehát gazdaságilag irracionális a telepítés, ráadásul az országos intézet igazgatójának ismeretei szerint a Semmelweis Egyetem egyetlen erre kiképzett szakemberrel sem rendelkezik. „Ha máshonnan kívánnak szakembereket elvonni, ott szűkítik be az ellátás lehetőségét. Ugyanakkor viszont az országos onkológiai intézetben képezték ki az össze magyar klinikai onkológus és sugárterapeuta szakorvost, méghozzá igen magas színvonalon, ugyanis hazánkban minden tizedik sugárterapeutának tudományos fokozata van. Az országos intézetben három akadémikus dolgozik, Kásler Miklós 20 kollégája az MTA doktora, hasonló számú egyetemi tanárral és kb. 40 minősített orvossal végzik a munkájukat, és mindemellett még oktatnak is. A vidéki egyetemek tanszékvezető egyetemi tanárainak fele az országos intézet tanítványa. Kásler Miklós arra kéri Tulassay Tivadart, tartsa magát a megállapodáshoz.

Az egyetem elképzelése megalapozott – állítják az SE vezetői –, a gyermek onkológiai ellátás centrumosításából adódó hatékonysági mutatók javulása a bizonyíték arra, hogy reális, életévekben, életminőségben mérhető tervet terjesztettek Szócska Miklós államtitkár elé.