A gyógyítás üvegplafonja: a több pénz nem hozott több egészséget
A Növekedés.hu-n megjelent elemzésében Babai László életmódorvos, egészségügyi menedzser tíz fejlett ország harmincéves adatait vizsgálva arra keresett választ, hogy a folyamatosan emelkedő egészségügyi ráfordítások arányosan javítják-e a társadalom egészségi állapotát.
A tíz vizsgált fejlett államban 1990 és 2024 között a teljes egészségügyi kiadás reálértéken 161 százalékkal emelkedett, és a szektor GDP-ből való részesedése is jelentősen bővült. Az emberi erőforrások és a technológiai kapacitások növekedésével párhuzamosan a születéskor várható élettartam 76,5 évről 82,4 évre nőtt, emellett a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a magas vérnyomás előfordulása is csökkent.
Ugyanakkor a részletes adatok azt jelzik, hogy a lakosság saját egészségi állapotának megítélése nem követte az élettartam növekedését, a jó egészségről beszámolók aránya lényegében nem mozdult. A krónikus teher érdemben nem mérséklődött, az idős korosztály jelentős része éli mindennapjait tartós betegségekkel, miközben a felnőttkori elhízás aránya negyvenkét százalékkal emelkedett, a daganatos megbetegedések és a cukorbetegség előfordulása pedig nem mutatott kedvező fordulatot.
A tapasztalt diszkrepancia arra utal, hogy bár az ellátórendszer egyre több erőforrást emészt fel, a megnyert plusz évek gyakran betegségben telnek. A szerző megállapítása szerint úgy tűnik, elértük a pusztán egészségüggyel biztosítható egészségjavulás üvegplafonját, ami új megközelítéseket sürget a társadalom életminőségének érdemi fejlesztéséhez.
