Azonnali béremeléssel lehetne maradásra bírni a szakdolgozókat
A szakszervezet szerint az azonnali béremelés mellett elengedhetetlen valamiféle rekreációs segítség nyújtása is a dolgozóknak, írja a Mérce.
Hogy mi tudná megállítani a jó eséllyel bekövetkező tömeges felmondásokat a felmondási tilalom feloldását követően, és milyen állapotban vannak egyáltalán jelen pillanatban az egészségügyi dolgozók, arról Soós Adriannával, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökével beszélgetett a Mérce.
A szakszervezet friss felmérése szerint minden második egészségügyi dolgozó pályaelhagyásra készül. Sokan a teljes magyar egészségügynek hátat fordítanának számos okból, de leginkább a bérfeszültség, az alacsony, illetve romló bérszínvonal, a kimerültség és a túl hosszú munkaidő áll a távozási szándékok mögött. Sokan a magánegészségügybe, vagy külföldre készülnek: vannak, akiket már semmiképpen nem lehetne visszatartani, azonban a válaszadók kétharmada maradna, ha magasabb bért kapna, illetve ha jobb vezetői bánásmódban lenne része a továbbiakban.
Soós Adrianna szerint most minden azon múlik, hogy a kormány lép-e valamit nagyon rövid időn belül az egészségügyi dolgozók anyagi helyzetének javítása érdekében. Az azonnali béremelés mellett szerinte elengedhetetlen valamiféle rekreációs segítség nyújtása is a dolgozóknak, ami békediőben is fájóan hiányzik a rendszerből, de miután az egyébként is agyonhajszolt egészségügyi dolgozók végzetesen kimerültek, és nem ritkán traumatizálódtak a koronavírus-járvány egy évében, minden eddiginél fontosabb lenne foglalkozni a mentális egészségükkel.
Az egészségügy túlterhelődése miatt sokan teljesen más területekről (pl. szemészetről) kerültek be a covid-ellátásba, és haltak meg emberek úgy a kezeik közt, hogy arra nem voltak felkészülve pszichikailag (ezért is választottak eredetileg olyan szakterületet, ahol nem kell ilyen helyzetekkel szembesülniük) – mondta Soós.
A szakszervezeti vezető szerint olyan emberek is meghaltak pusztán a kapacitáshiány miatt, akiknek nem kellett volna: sok kórházban kétágyas kórtermek vannak, de amikor egy nővérre nem csak két beteg jut, hanem négy, vagy hat, esélye sincs észrevenni, hogy esetleg valakinek sürgős beavatkozásra van szüksége. Ezek nagyon súlyos lelki terhek, amiket a dolgozók magukkal cipelnek, hiszen feldolgozni néhány civil kezdeményezést leszámítva senki sem segít nekik.
