hirdetés
2024. november. 20., szerda - Jolán.
hirdetés
hirdetés

Az orvosi kamara kórrajza a hazai urológiai ellátásról

Az urológiai fekvőbeteg-ellátás helyzetéről közöl kórrajzot a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, Böszörményi-Nagy Géza.

Némi általános kitekintés után két írást közöl portálján a Magyar Orvosi Kamara (MOK), egy szakmáról szóló helyzetelemzést és egy nyílt levelet, amelyek nem eltagadják a magyar egészségügyben a centralizálás szükségességét, hanem bemutatják azt, mennyire fontos lenne az adhoc döntések és események utáni futás helyett egy, a szakmát bevonva előre eltervezett program szerint végrehajtott átalakítás.

Böszörményi-Nagy Géza, a MOK alelnöke az urológiai ellátás hazai helyzetét elemző írása összefoglalójában azt írja, szoktuk emlegetni, hogy az Egyesült Királyságban 800 000 lakosra tartanak indokoltnak urológiai osztályt szervezni. Ez biztosít megfelelő esetszámot, tapasztalatot, gazdaságos tevékenységet, ez teremti meg tudományos tevékenység végzését és a fiatalok számára a megfelelő képzést, fejlődést. Ennek alapján, ez Magyarországon 10-12 osztályt jelentene. Hazánkban azonban a rendszerváltás idején, 1990-ben 5 klinikán, 13 budapesti, 17 megyei és 23 városi urológiai osztályon, tehát összesen 58 ellátóhelyen történt urológiai fekvőbeteg ellátás.  2012-17-ben 37, 2023-ban 30 osztály működik. Látható, hogy az urológiai osztályok száma csökken, ebben összevonások és osztály bezárások is szerepelnek. Az is látszik az ellátott betegek és a végzett műtétek száma alapján, hogy a kisebb osztályok megszűnése mellett néhány nagyforgalmú osztály, centrum kezd kialakulni. 

Mindkét folyamat azonban azonos tulajdonságokat mutat, azaz a koncepció hiányát és a döntési mechanizmusok elégtelenségét.
 
A hazai centrumok ugyanis minden korábbi szakmai törekvés ellenére nem központi akarat révén, hanem önszerveződő módon kezdtek kialakulni. Ennek a hazai urológia történetében korábban is jelentős szerepe volt, mondhatjuk, hagyománya van. Így indult egy vidéki kórházban az endoszkópos vesekősebészet, így indult az urológiai laparoszkópia és ezt figyelhetjük most meg a robotsebészet megindulásával. Egy ambiciózus, általában fiatal szakember köré csoportosul egy szakmai csapat. A vezető saját kapcsolatai, tehetsége és szervezőképessége révén biztosítja az előrelépéshez szükséges feltételeket.
 
A kisebb osztályok bezárása sem központi döntések nyomán történt. A betegellátás ellehetetlenítése, az osztályok kivéreztetése történik, rengeteg áldozattal. Nagyon sok beteg kálváriája van mögötte, elégedetlenség, panaszáradat a betegek, a hozzátartozók részéről. Egy olyan rossz hangulat az egészségügyi dolgozók részéről is, ami elkerülhető lehetne, ha ez mind tervezetten, szervezetten történik. Sajnos azonban így valamennyi résztvevő magára marad ennek során. Elvárható lenne, hogy a fent leírt jelenségeket észlelve ezek az átalakulások ne farkastörvények alapján, hanem tervezetten és szervezetten menjenek vége. Megengedhetetlen, hogy ezek a változások a betegellátás és a betegbiztonság veszélyeztetésével folyjanak. A tervezett és megfelelően szervezett átalakulás azért is szükséges, hogy időt adjon a résztvevő egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek, hogy az ellátás és a betegutak megváltozásához alkalmazkodni tudjanak. Igen jól példázza a folyamatot, hogy azok az urológiai ellátó helyek, amelyek a bezárt osztályok munkáját átveszik, sem kapnak segítséget sem az orvoslétszám, sem az ágyszám, sem a szakdolgozók számát tekintve, sem pedig a TVK vonatkozásában. Nem ismert, hogy mi történik a bezárt osztályok képzett szakdolgozóival, az urológiai műtéti beavatkozások eszközeivel.
 
Igen, tudjuk, hogy a kívánatos tervezett átalakításnak az is nehézsége és talán akadálya, hogy megfelelő kommunikációval a lakosság, és az érintettek tudomására kellene hozni ezeket a szükséges változásokat. 
A szakmai grémiumok pedig kell, hogy érzékeljék azokat a folyamatokat, melyek a betegbiztonságot veszélyeztetik, és jelzéssel kell lenniük a felsőbb hatóságok felé.

Addig azonban arra kell készülnie azoknak, akik vezető urológusként észlelik a körülmények rosszabbodását, hogy maguk kényszerítsék ki, hogy az elkerülhetetlen folyamatok tervezetten és az érintettek bevonásával történjenek. A betegutak időben történő rendezett átszervezése céljából fel kell vennünk egymással a kapcsolatot, össze kell fognunk magunk és a betegeink érdekében.

További részletek a kamara honlapján.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés