Az orvosbárókat kell meggyőzni
Az egészségügyben létező korrupcióból általában csak a hálapénzt ismerik. Pedig a korrupció jelen van a kis értékű ágy melletti fogyókészlet-beszerzésektől a nagy értékű gépek megvásárlásán át a kórházi ingatlanfejlesztésekig, és összességében minimum vetekszik a zsebbe csúsztatott borítékokban lapuló tízezrek összegével – írja a hvg.hu.
Közös pont, hogy az orvosarisztokrácia ebben a szegmensben is főszereplő. A hvg.hu korrupcióellenes sorozatának e darabjában a szerző anonimitását is kénytelenek voltak megőrizni, mert ezeket a praktikákat részleteikben csak a piacot belülről szemlélők ismerik.
Mint a lap írja: az orvos-beteg kapcsolatot beárnyékoló korrupció mindenki számára ismert. Legfeljebb csak azon lehet csodálkozni, hogy a rendszerben mennyire magától értetődő szerepet vívott ki magának a hálapénz.
Az egyik legegyszerűbb a „nem rendelték meg, de leszállítják, majd elhasználják és kifizetik” játék, ami a közbeszerzési törvényen kívül azt a szigorú belső szabályt játssza ki, hogy még a kis értékű beszerzéseket is a kórház központi rendszerén keresztül kell végezni. Ilyenkor a beszállító az ágy melletti fogyóeszközöket (a tűtől a pelenkákig) nem a központi, hanem az osztályos raktárba szállítja. A szállítóleveleket és az átvételi elismervényeket a cég egy ideig gyűjtögeti, és a nővérek is lassan elhasználják a készleteket. Majd amikor összegyűlik egy „nagyobb” mennyiség (osztályonként pár százezer, kórházanként pár milliós számlaérték), a szállító benyújtja az igényét, a kórház pedig kénytelen fizetni. Az ügymenetnek a dolgozói réteg is részese, a beszállítótól időközönként leesik az osztálynak egy-egy vacsorameghívás, az osztályos főorvosnak pedig egy külföldi út.
Időnként „észrevétlenül” csapda rejtőzhet a beszállítók rendkívüli ajánlatai mögött is. Minősített esete ugyanennek a helyzetnek, amikor röntgenfilmet és kontrasztanyagot szállít be a partner.
Gyakran megfigyelhető, hogy egy-egy készítmény ugyanarra a betegségre egy adott körzetben kilencven százalékos arányban dominál a többi megegyező hatású készítménnyel szemben, míg egy másik térségben egy másik gyógyszernek a hasonló fölénye jellemző ugyanannál a betegségtípusnál. A különbség csak annyi, hogy a kórházak beszállítói mások, legfeljebb a hatókörük nem csak egy-egy osztályra, kórházra vagy kisebb településekre terjed ki, hanem legalább egy kistérségre – így egy gyógyszernek a dominanciája, amennyiben térképen ábrázolnánk, nem pont-, hanem inkább foltszerűen rajzolódna ki. A gyógyszerbeszerzésekről egy szűk körű team dönt: a forgalmazóknak általában elég a főgyógyszerészt, a gyógyszerbizottság vezetőjét és a hangadó osztály vezetőjét, vagy akár a gazdasági igazgatót meggyőzni.
Legkésőbb a nagy értékű eszközbeszerzéseknél megjelenik a politika járadékvadászata is. Gyakran az a történet vége, hogy közvetítők útján üzenet érkezik a kórházhoz, hogy jó lenne, ha eszközbeszerzés történne egy bizonyos géptípusra. A kérés előzménye, hogy a politikai aktorok kinéznek egy olyan nagy értékű gépet, aminek a gyártója még nincs Magyarországon, viszont megkeresik őt, hogy lennének a helyi képviselet, és máris tudnának egy nagy kórházi megrendelést.
És innentől a dolog már megy automatikusan.