Szükséges rossznak tartják a hálapénzt a fiatal orvosok
Hogyan választja valaki a mai egészségügyi viszonyok mellett az orvosi hivatást? Melyek a szakma legnagyobb nehézségei és örömei? Összeegyeztetethető-e, ez a hivatás a családdal? Mi a helyzet paraszolvenciával? Ezekről a kérdésekről beszélgetett a Délmagyar fiatal orvosokkal.
Hogyan gondol egy orvos a hálapénzre? – kérdezi a többi közt a Délmagyar. Szükséges rosszként, mert ameddig ennyire alacsonyak a fizetések, addig másként nem lehet megélni.
Dr. Faragó Sára:
– A hálapénz az, amikor a beteg meggyógyul, és ténylegesen hálából ad valamit – italt, virágot, pénzt stb. – az orvosnak, de csak a kezelés lezárulása után. Nem a gyógykezelés közben, hanem a kezelés végeztével. A paraszolvenciakérdést nem lehet összemosni azzal, amikor valakit előre lefizetnek, az nem hálapénz, hanem kenőpénz.
Addig, még az egészségügyi ellátórendszer stabilizálása nem történik meg, örüljünk, hogy vannak, akik képesek ilyen körülmények között dolgozni; pihenőnapok nélkül éjszakai ügyeleteket vállalni, felelősségteljes döntéseket hozni, és empatikusan kommunikálni, és jó orvosként működni ebben az értelemben:
“A legjobb orvosok: dr. Elégedettség, dr. Higgadtság és dr. Jókedély."
(C.H. Spurgeon)
